Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)
„Ismertem egy jányt, az a gazda szeretője vét. Nagyon akart tetszeni a gazdának, állandóan kente-fente magát. De nemcsak a képit festette, még a száját is kipirositózta. Később meg mán olyan túlzásba vitte, hogy a fenekit is ruzsolta. Egyszer meglestem, mert én meg ott vótam szakácsnő. Hát ezír, hogy mán a fenekit is kikente a gazda is megharagudott, nem kellett neki tovább a jány. Amék jány becsületes vót, annak nem tellett festikre, meg drága ruhákra.” (szegényparaszt felesége, sz. 1989. (Eme megnyilatkozásban nemcsak az erkölcstelen életet élő lány elítélése nyilatkozik meg, hanem a parasztember józan szépségszeretete is, amely a lányt a maga természettől kapott szépségében értékelte, s elvetett minden mesterséges szépítő szert. Amelyik nő festette magát, az már nem a falubeli fiúknak akart tetszeni, hanem az uraknak, az úrifiúknak. Ha kiderült, hogy a cselédlánynak viszonya van a gazdacsalád valamelyik férfi tagjával, nagyon megalázták és rögtön elbocsátották, annak ellenére, hogy a szexuális viszonyt nem ő kezdeményezte, hanem kiszolgáltatottsága folytán elfogadta. A cseléd és a gazda közötti viszonyt szabályozó 1876. évi XIII. törvénycikk meglehetősen egyoldalúan a gazda érdekeit védte. A cselédtörvénynek a szerződés megszűnéséről szóló részében több olyan lehetőség adott, melynek értelmezése tág teret biztosított a gazda számára a cseléd elbocsátására. így pl. a gazda felmondás nélkül is rögtön elbocsájthatja a cselédet, ha „a cseléd a gazda gyermekét, vagy családja egyéb tagjait rosszra csábítja vagy azokkal tiltott vagy gyanús szövetkezésben él”, „ha magaviseleté által a házirendet, a cselédek vagy a ház népe között a békés megférést zavarja” stb. Bár a cseléd részére is biztosítja a törvény a szolgálat azonnali elhagyását, „ha a gazda oly lépésekre akarja cselédjét csábítani, melyeket a jó erkölcsök vagy törvények tiltanak”, vagy „ha a család tagjai vagy vendégei részéről jövő hasonló kísértések vagy csábítások ellen a gazda cselédjét sikeresen oltalmazni nem tudja vagy nem akarja”. Ismerve azonban a régi gazdaságitársadalmi függőségi viszonyokat az ilyen cseléd részéről történő felmondásnak a cseléd vallotta mindig kárát. „Sok cselédjány kénytelen vót eljönni a gazdájátul, mer hiába vót jó helye, nem hajtották túlságosan a munkába, meg a koszt is bú'síges vót, de nem akart a gazda vagy a fia szalmazsákja lenni. Amék jány engedett, annak jobb módja lett. De volt olyan lány is, aki nem anyagi érdekből, hanem tiszta szerelemből adta oda magát a gazdának. „A. Sz. J-nek a jánya egy fiatal gazdánál szógált, oszt a gazda használta a jányt. A jány szerette nagyon a gazdát, gondolta, hogy majd felesígül veszi. Egyszer oszt meg is mondta neki, hogy vegye felesígül. De a gazdának nem kellett, pedig nőtlen vót. Egy hajnalba elment hozzá a jány, akkor mán nem szógált ott, oszt beszólt a gazdának, hogyha nem jön ki, akkor ű a kútba ugrik. Bele is ugrott, de oszt nem fúlt bele, kihúzták idejibe. De a gazdának csak nem kellett.” (szegényparaszt felesége, sz. 1900.) Acselédek között nemcsakgazda—szolgálóviszonylatábanfordult elő aházasság előtti nemi élet, hanem cseléd —cseléd között is. Az esetek többsége onnan adódott, hogy együtt szolgáltak valamelyik gazdánál, és az év folyamán összeszoktak. Jóllehet napközben elkerülték egymást, volt azonban a napnak egy szaka, amikor a munkájuknál fogva feltétlenül találkozniuk kellett. A kocsislegény a lovakat etette és ápolta kora reggel, ugyanebben az időben a lánynak a teheneket kellett megfejni. Gazduramék télben különösen későnkelők, így a fiataloknak nem kellett meglepetéstől tartani. Az ilyen szegényebb ifjú párok közötti nemi élet nem esett oly kemény megítélés alá, mert hacsak nem jött a gyerek, nem is tudódott ki, és általában ezek a legények el is vették a lányt. Nem lehet azt állítani, hogy csak a szegényebb lányok, fiúk éltek házasság előtt nemi életet. Éltek a módosabbak is, csak ők jobban a szülők szeme előtt voltak, nagyobb volt 91
