Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

később kerültek elő, oszt ha rájuk pirítottak, hogy — tán elvitt a kísértet? — azt hazudták, hogy levegőztek egy kicsit vagy szüksígre kellett menniük. Na, ha nem árulja el,akkor bevallom magának, de ha kikolompolja, úgy is letagadom, hogy egyszer engem is így csalt ki a szeretőm az istállóbul, mer azt mondta, ha ezt nem teszem meg, nem vesz el feleségül, de oszt rendes vót ebbül a szempontbul mer betartotta a szavát, nem is rótta fel nekem sose, pedig negyvennyóc évet éltünk le együtt.” (szegényparaszt felesége, sz. 1901.)

A balmazújvárosi szegényparasztok lányai közül sokan szolgálóként keresték kenyerüket, a kelengyére valót. Az újvárosi lányok közül került ki a debreceni cselédek jelentős része. Ezek között a lányok között szép számmal voltak olyanok, aki „jóba lettek” a gazdával, fiatalúrral, vagy katonákkal sétáltak, azok udvaroltak nekik és a falubeli fiúk ezekre a lányokra könnyen rámondták — á, katonaszekér a’! — Sok esetben a falubeli fiúk fenntartása megalapozatlan volt ezekkel a lányokkal szemben, hiszen sok tiszta, ártatlan lány maradt ezek között is. A cselédlányok kikerülve a falusi közösség ellenőrző szerepe alól, valóban nagy gyakorisággal sokkal szabadabb életet éltek, hiszen a lehetőség, a kísértés állandóan adott volt, s a tapasztalatlan lányokat nem volt nehéz lépre csalni pár kedves szóval, apró ajándékokkal, ígéretekkel, a valakihez tartozás csalfa látszatával.

„Tizenhétéves vótam mikor Debrecenbe elálltam szógálónak. Hát mán akkoriba megnízegettük a legínyeket a korzón, a bálba is eljárogattunk, úgy benne vót mán az emberbe az a vonzódás, hogy is mondjam, szóval hogy húzott a szívünk hozzájuk. De sokat szenvedtem, mikor cselédnek álltam, hiányoztak a jány cimborák, azok a sugdoló- zások, hogy — te láttad az a barna, piros képű fiú, hogy rajtad felejtette a szemit, — vagy a gyepszéli laptázások, ahun olyan izgalommal vártuk, hogy amék fiú tetszik, ne- künkgórja-i a laptát. Debrecenbe nem vót ilyen. Ó, én bolond jány, hogy örültem mikor a gazdám fia egyszer bejött hozzám, oszt elkezdte mondani, hogy — én vagyok a debreceni cselédjányok királynője —, meg mindenféle olyan szíp, bolondos szavakat mondott, amilyet én sose hallottam, az újvárosi fiúk nem úgy beszíltek. Meg milyen más vót a keze is, ahogy simogatott, nem olyan esetlen, mint a falusi fiúké. Olyan vótam, mint a hód- kóros, oszt mire észrevettem, mán megtörtínt a baj. Na de oszt szerencsére hamar fel- íbredtem, nem sokáig járt be hozzám iccakánkint a fiatalúr. Egyszer kihallgattam, mikor a többi fiatalúrral, a barátaival beszílgettek, oszt éppen azt mesélte, hogy én milyen egy buta birka vagyok, de ,arra’ jó vagyok, oszt olcsóbb is, mintha a kuplerájba járna. Oszt nagyokat röhögtek rajtam. Én végigbőgtem az íccakát, oszt reggel hazapakoltam. Anyám zsémbelt, hogy egy keresettel kevesebb lett, de azír azt csak nem mondtam meg, hogy mér hagytam ott a szógálóságot. Még az uramnak se beszíltem rúla sose. (szegényparaszt felesége, sz. 1898.)

„Hát szógálónak olyan jányok mentek, akiknek büdös vót a határba a munka, meg szerettek jókat enni, szíp ruhákba járni, páváskodni. Ezek közt osztán sok olyan vót, hogy jóba lett a fiatalúrral vagy a gazdával. Ezeknek osztán jobban ment a sorsa. Az úr mindig adott neki pénzt, tellett pomádéra, jobb ruhára. Mikor meg hazajöttek afalu- ba, ment rulukaszó. De azír amék csendbe csinálta, hogy nem tudódott ki rula, itthon koszorúson esküdött, oszt rendes asszony lett belüle, pedig ki vót mán próbálva alaposan.” (gazdagparaszt felesége, sz. 1903.) Természetesen más megítélni egy dolgot a Fő utca gangos portájáról, és 50 hold jó zsíros feketeföldből, mint a mindennapos szegénységé' Gyepsorról. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy „akiknek büdös vót a határba a munka, meg szerettek jókat enni”, azok férjhezmenésük után — s kevés kivételtől eltekintve mindegyik a faluból választott magának párt —, a határba jártak napszámra, részesaratásra, vagy ha sikerült egy kis földet ragasztani, akkor a magukén kínlódtak tovább.

90