Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

negyvírü legíny vót, udvarolt is kitartóan hun ennek, hun annak. Egyszer az egyik fiatal jányt nem sikerült levenni a lábáru, hiába kisérgette sötét helyekre. Emiatt a barátai ugratni kezdték. Mit gondol mivel vágta ki magát? — Eh, nincs abba semmi szígyelni való, megkínálok vele minden nőt, oszt ha nem kell, hugyozokvele tovább, az is valami.” (középparaszt, sz. 1896.)

Ha egy lány házasság előtt nemi életet élt,és kitudódott, megvetette a falu, pletykáltak róla. „Olyan a víre”, „hajtja a víre”, ennek vagy annak az „ágyasa”, „szalmazsákja”, „szeretője” (bár a szerető kifejezés régebben nem feltétlenül nemi kapcsolatot jelölt). Általánosan használták azt a kifejezést is, hogy „éli” a fiú ezt vagy azt a lányt, vagy „használja”. A faluban kevesebb alkalom adódott a lányoknak a nemi élet gyakorlására, hiszen legényjáró estéken, mikor kikísérte a lány a fiút, tartani kellett a szülők ellenőrzésétől, a bálból este a lányok bandában mentek haza, amelyik lány legénnyel kísértette haza magát, már szájára vette a falu. Nagyobb lehetőség adódott ilyen téren a falun kívül végzett közös munkák idején, amikor napszámra vagy részesaratásra elmentek a lányok, fiúk közösen még vasárnap délután, és egész héten maguk között voltak. Ilyen éjszakánként a közös szálláshelyen, de még inkább kint a legelőn, mezőn vagy valamelyik fasorban, árokparton lehetőség nyílt a szexuális kapcsolatra.

„Régen tömegesen jártunk napszámra. Mán vasárnap délután kiszállított bennünket az ilyen vagy az olyan nevű uraság. A szálláshelyünk az istállóba vót, a sőreistállóba, Kitakarították a trágyát, friss alomszalmát terítettek le, oszt ott aludtunk egyik sorba a jányok, másikba a fiúk. De oszt amék olyan vót, megvárta, míg a jány cimborái elalszanak, csendesen kicsúszott közülük, óvatosan kiszöktek a fiúval az istállóbul, kint meg mán tanáltak maguknak helyet a szalmakazalba vagy a bozótosba, míg elvégeztík a dógu- kat. Mikor én legelőször vótam ilyen munkán, valahogy nem tudtam a jányokkal össze- ídesedni, eggyel se. így oszt heteken át szűzön maradtam, pedig nagyon rajtam vót a kívánság. Mán közeledett a tengeritörés ideje, a munkáslétszám erősen lecsökkent, igy lehetett az, hogy én szabad helyre, szélre kerültem, tűlem két lépésre a jányok sorjának végin meg egy fiatalasszony feküdt. Mivel ott felsőruha levetésérül égisz héten szó se lehetett, mielőtt betakaróztam vóna, kigomboltam a nadrágom elejit. A fiatalasszony meg észrevette, oszt megkérdezte, hogy mér gomboltam ki, én meg megmondtam, hogy kicsi neki a nadrág, nem akar bent térni. Erre a nő odanyult, oszt simogatta, szorongatta — drága nagy fasznak, árva kis jószágnak — becézte, oszt odatette, ahun ü a legszüksígesebbnek érezte. Én még akkor azt se tudtam, hogy azt mozgatni kell, hogy az élvezet egysíges legyen. Na de oszt valaki csak észrevette, vagy nem tudom én mér, hirtelen felgyújtotta a tüzet. Az asszony rögtön visszacsúszott a sorjába, én meg ott maradtam a legnagyobb kínba. Másnap alig tudtam menni a micsodámtul, kikezdte a nadrág, nem akart lelohadni, állt mintha karóba húzták vóna. A következő héten mán nem mehettem vissza dógozni, mer a mi tengerinket kellett törni. Az asszonyt sose láttam többet, pedig egy faluba laktunk. De azír még máma is olyan kedvesen gondolok vissza rá.” (szegényparaszt, sz. 1900.)

„Az aratóbandákba is mindig akadt a jányok közt, a marikszedők közt kikapós jány. De itt oszt mán jobban kellett vigyázni, mer a bandagazda az ü ismerőseiből válogatta össze a csapatot, oszt előfordult, hogy vótak a rokonságbul is, vagy ott vót annak a jány- nak az apja, mer az vót a kaszása, nem a szeretője, maríkszedője vót a jány. De ülhetett vóna maga a jó Isten is a jány pendelyin, úgyis lerázta vóna. Ha hajcsa az embert a víre, az nagy úr, annak nem lehet megálljt parancsolni.” „A legínyek vótak mindig afinesze- sebbek. Kivájták egy töknek a belit, mécsest tettek bele, oszt éjjel az istállótul mesz- szebb elkezdtek vele bolyongani. A beavatott legínyek meg elkezdtík kiabálni, kísértet jár a nádasba vagy a bozótosba. Erre oszt szaladgálás lett. Némelyik jány oszt tudta, hogy ez a jel neki szól, azok oszt közelebb mentek a kísérteihez. Ezek a jányok jóval

89