Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)
asszonnak kettő lett egyszerre, hát azt szapulták a nípek, hogy azír lett, mer nemcsak az urával vót, hanem még egy másik emberrel is, oszt az is belesegített, (szegényparaszt felesége, sz. 1895.) A magzat fejlődéséről azt tartották, hogy „az csak vér egycsomóba, oszt az megköt, utána lesz majd olyan emberformája”, mások szerint „mán kezdetiül fogva olyan, mint mikor világra jön, csak egész kicsibe.” „A régi időbe sok bolondságba hittünk, mondták, hogy van olyan mezei kút, amékbe vizibornyú van, oszt aki abbul iszik, annak vizibornyú nő a hasába. Oszt vót bizony sok olyan eset, mikor a jánynak, amék még nem ment firhe, nőtt a hasa, oszt azt hitte, hogy a vizibornyú nő benne, de oszt csak kibújt a szög a zsákbul, mikor meglett a gyerek.” „Sok részi asszony mikor lenni akart a gyerek, elbújt, ameddig lehetett takargatta, hogy neki nő a hasa, sokrészi szígyelte. Mikor én is viselős lettem, azt tudtam, hogy a hasamba van a gyerek, mer rúgott, csak azt nem tudtam, hogy hun lesz a’ meg. Hun jön a’ ki, a pinámon vagy a seggemen? Hát annyira féltem, annyira gondolkoztam, nem tudtam aludni, olyan nehezen vettem rá magam, hogy megkérdjem anyámat. Hát igy gondoltam, csak neki kék azt megmondani. Az uramat szégyeltem megkérdeni. Na anyám meg is mondta: ahun bement, ott ki is jön.” (szegényparaszt felesége, sz. 1900.) A meddőségről azt tartották, hogy valamelyik fél beteg, vagy hogy azért nincs gyerek, mert „nem pászol a vérük”, vagy a férfitől „nem megy el a termíszet”. Az ilyen férfire azt mondták „magtalan” vagy „csira”, a nőre pedig, hogy „nem fog”. Orvoshoz ritkán fordultak, a természet rendelésének tartották. Inkább különféle praktikákhoz folyamodtak. „A küszöbre fektettík az asszonyt, a segge a küszöbön vót, a lába meg kifele az ajtón, oszt úgy csinálta meg az asszonyt az ember. Nem használt, de azír csak csinálták mégis.” „Vót itt egy nagygazda, csak oszt nem fogott az asszony, nem vót családjok. Hát erre mondták Sándor bácsinak, hogy csináljon úgy, mint a lúval szoktak. Mer mikor a lovat megfedeztettük, hát vót olyan kanca, hogy akármilyen jól megfedte a mén, nem fogott csikót, addig erőlködött, hogy kierőlködte. Oszt vótak ilyen tudálékos emberek mindig, hogy azzal a vedér vízzel, amivel a Iúnak a szerszámját meg kellett mosni, mikor elvigezte a dógát, öntsék picsán a kancát, oszt akkor megijjed, berántsa azt a tudomisénmit. Oszt vót olyan, hogy sikerült ettül a viztül. Na, de oszt mondták Sándor bácsinak is, hogy ű is készítsen az ágyho hideg vizet, ha lejött az asszonyrul, gyorsan mossa meg benne a szerszámját, oszt azzal a vízzel öntse picsán az asszonyt. Na de, nem használt ez se.” (szegényparaszt, sz. 1895.) „Hát tudja kedves úgy vót a’, hogy láttunk mink ezt is, azt is de oszt kevés részinél tudtuk, hogy mi miér van, nem tudtuk összerakni. Megkérdeni meg valahogy szígyeltük sokszor. A szüléink meg nem mondtak vóna nekünk ilyenekrül jóformán semmit.” „A KATONA MEG A LEGlNY, MEG A PAP, ODAMEGY AHUNj KAP" Közkeletű megállapítás, hogy az erkölcs, így a nemi erkölcs is a társadalom produktumai hogy a különböző társadalmi csoportok erkölcsét számtalan tényező befolyásolja, alakítja. Balmazújváros paraszti közössége szexuál-etikai szempontból sokkal szigorúbb mércét állított fel a lányokkal szemben, mint a fiúkkal. A lányoknál kötelező volt a szüzesség megtartása, a fiúknál viszont bocsánatos bűnnek számított, ha a házasság előtt nemi életet éltek, sőt nem is volt legény, akinek nem volt viszonya menyecskével, lánnyal vagy éppen özvegyasszonnyal. Nagyon kevés volt azoknak a legényeknek a száma, akiket még nem „szabadítottak fel”, vagyis szűzen mentek a házasságba. Azt mondták, hogy „A katona meg a pap, meg a legíny odamegy, ahun kap!” „A I eg íny az mindig ember, még ha a kalapjába szarik is!” Jellemző az egyik legény közszájon forgó esete, aki minden nőt le akart venni a lábáru, „mindbe csak a baszótársat látta. Egiszsíges 4 88
