Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

elrántani a farát, meg minek bújt össze mindig az urával, mér nem kerülte el.” (nagygazda, sz. 1897.)

Hiába próbáltam megmagyarázni adatközlőmnek, hogyha nem a coitus interruptust alkalmazza, csak a péniszt húzza kijjebb a hüvelyben,ettől még az ondó a hüvelyben marad, és létrejöhet a megtermékenyítés. Nem sikerült meggyőzni. Az —ezt ő mán csak jobban tudja! — kijelentés után lemondtam késői felvilágosítási szándékomról. Annál is inkább, mert nemcsak ő volt egyedül ezen a véleményen, hanem még számos informátorom. A fokozottabb szexuális igény, valamint a gyermekáldás között szoros összefüggést tételeztek fel, párhuzamot vontak. így az asszonyok a teherbeesés legbiztosabb megelőzésének azt tartották, ha elkerülik férjüket.

„Olyan buták vótunk mink asszonyok, hogy nem is gondoltunk arra, hogy még valahogy védekezni is lehetne, hogy ne legyen annyi gyerek. Vót olyan, aki ilyen timsót, égetett timsót dugott fel magának a lyukába, hogy ne legyen gyerek, de hát nem használt a’ se, meg az emberek se szerették, ha ilyeneket csinálunk. Vót olyan is, aki elment az orvoshoz, oszt az adott ilyen spongyát, vagy vót olyan méhsapka is, de hát ezt csak némely részi asszony csinálta meg, mer hát restéit az orvosho menni.” (középparaszt felesége, sz. 1898.)

„Engem is elvitt az anyám az orvosho, adott is ilyen pertlis spongya félét, de mikor az uram észrevette, kihúzta belőlem, mer neki az útba vót.” (nagygazda felesége, sz. 1902.)

A férfiak bár általánosan ismerték a coitus interruptus-t, mely szólásmondás formájában is kikristályosodott: — Ha mígy Debrecenbe, ne menj be a debreceni nagyállomásra, szálljál ki Kismacsnál —, erre azonban csak kevés férfi volt képes.

„Mán mikor katonák lettünk, ott hallottunk rúla, hogy van ilyen koton is, a patikába árulják. Én addig sohase hallottam rúla. Hát ügyi tanyasi gyerek vótam, én nem hallottam ilyesmit. Látni láttam oszt ilyet, olyan hártyaszerű valami vót, amivel felkantározta magát a férfi, de én nekem nem vót sose. Olyan úri marhaságnak tartottam.” (szegényparaszt, sz. 1896.)

„Én mikor Debrecenbe vótam szógáló egy ügyvédnél, reggel mikor ágyaztam befele, otttanáltam egy ilyen zacskószerű mestersíget, nem mertem ellökni, nem tudtam, hogy mi az. Majd oszt a nagysága mondta, hogy lökjem csak a bilibe, oszt vigyem ki. Na oszt akkor tudtam meg, hogy az a koton, oszt mire használják. De mikor fírhe mentem, oszt mán sok gyerekem lett, nem mertem mondani az uramnak, hogy ü is használhatna ilyet, mer attul féltem, hogy rám mondja, hunnan ismerem én azt, biztosan jány koromba engem is avval csináltak.” (szegényparaszt felesége, sz. 1895.)

A fogamzásról azt mondják, hogy „mikor ’úgy’ együtt vannak, akkor csinálja a férfi a gyereket.” Hogy adott esetben létrejön-e fogamzás vagy sem, arról a következőket tartották: „A két termíszetnek egyesülni kell, abbul van a család. Az vírré változik a nőnek a méhibe, az a vír megköt, ebbül van a család. Hát így tudjuk paraszt ésszel, hogy annak a nőnek is éppen úgy el kell mennie a termíszetnek tűle, mint a férfinak, igaz? Akkor lesz a gyerek, ha a két termíszet együtt tanálkozik.” (szegényparaszt, sz. 1896.)

„Gyerek csak akkor van, ha egyszerre élveznek el a férfi meg a nő. Ha egyik elébb, másik utóbb, akkor mán nem fogamzik.” A legtöbb női adatközlő csodálkozott azon, hogy egy rakás gyereket a világra hozott, pedig sohasem jutott el az orgazmusig, s ők úgy tudták, hogy csak akkor lesz gyerek, ha a nő is elélvezik. „Halja, én mán vótam vagy ötvennyóc éves is tán, mikor először éreztem, hogy jaj de jó is az, az uramra egy dílután jött rá a bolondékja, oszt akkor vót először jó, pedig nyóc gyereket mán addigra szárnyára eresztettem.” (középparaszt felesége, sz. 1895.)

Ha valakinek kettős ikrei születtek, szabados nemi életével magyarázták. „Rígen nagyon ritkán vót kettős gyerek, iker gyerek, nem úgy mint máma. De ha valamék

87