Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)
„Akinek 12 éves korába megjött a vérzíse, arra azt mondták, hogy túlfejlett, jó fogamzáskípes lesz. Legtöbbnek azír 13—14 éves korába jött meg a havi baja. „Hát rígen nem úgy vót, mint ma, hogy odatesz egy vattát, vagy valamit, meg bugyo- gó van rajta. Akkoriba még nem hordtunk vakgatyát, a lábunk közé csaptunk valami tiszta rongyot oszt felkötöttük, el van intézve. Mikor a tekintetes asszonynál szógál- tam, ott láttam legelébb ilyen flanellbül csinált hurkát, amit ronggyal ki lehetett tömni, oszt madzaggal fel lehetett kötni. Na oszt majd én is csináltam magamnak egyet.” (szegényparaszt felesége, sz. 1898.) „Sokat szenvedtünk régen a havibaj miatt, különösen mikor elmentünk aratni, égisz héten odavótunk, oszt nem számítottunk rá, hogy megjön a tisztulás. Nem vót velünk semmi, még az ilyenkor általánosságba viselt vörös szoknya se. A marikszedésnél égisz nap hajladozni kellett, oszt az emberek alánk láttak, folyt végig a combunkon a vér, a fehér ingünk is csupa vérfótos lett, mer ha tehettük, csak megtöröltük az ingünkkel vagy rokolyánkkal, hogy ne csepegjen a fődre, oszt lássák. De hajlongva kellett dógozni, oszt alánk láttak. Úgy szígyeltük magunkat, mikor mondták —vigyázz mán te, szüksí- ges a rokolyád! — Nem tudtunk hun megmosakodni. Sokszor éjjel elmentünk vala- mék mezei kuthó, oszt ott pucultuk meg magunkat. Azt mondták az öregek, nem szabad olyankor mosakodni, mer betegek leszünk. Hát mikor vót mivel felfogni a tisztulást, akkor be is tartottuk, de ilyenkor szígyeltük, hogy látszik a combunkon.” (szegény paraszt felesége, sz. 1895.) „Sok bajt el lehetett vóna kerülni, ha jobban kiokosítottak vóna bennünket. Sok jányazír került bajba, mer tudatlan vót. Ha szóba hoztuk jánypajtásaink között az ilyen fajta dogokat, az egyik így tudta, a másik amúgy, oszt csak még jobban összezavarodott az is bennünk, amit tudtunk. Én mán tizenhat éves vótam, mikor megtudtam, hogy születik a gyerek, mer nekünk csak azt mondták addig, hogy a gólya hozza. Oszt azt mondták, ha fekete vót a gyermek haja, hogy azír olyan, mer a gólya a kémínybe tette, oszt kormos lett pici korába, amék meg szőke lett, azt meg a tejfeles fazíkba ejtette. Megesett az egyik jány cimboránk, oszt akkor tudtuk meg, hogy hát nem igaz, hogy a gólya hozza a gyermeket. Milyen nagy gondot okozott az nekünk akkor, olyan nagyon utálatos dolognak tűnt, hogy mink is igy születtünk vóna. Meg el se akartuk hinni, mer nem tudtuk elkípzelni, hogy ott ki tud jönni.” (középparaszt felesége, sz. 1895.) „Sok olyan menyasszony vót, aki el se tudta kípzelni, hogy mi vár rá a násziccakán, oszt hazaszaladt, hogy űtet bántani akarja, hogy űrá rámászik, utálatoskodni akar az ura. Akkor oszt mondtak neki valamit, ahelyett, hogy előtte világosították vóna fel. Az ilyen jobban ott fordult elő, ahun nagyon szigorúan fogták a jányt, vagy a szülők boronálták ú'ket össze, oszt nem vót semmi vonzalom, mer azír legtöbb részibe benne vót a kíváncsiság, meg sejtettük is, hogy milyen lesz az, ha biztosan nem is tudtuk.” (középparaszt felesége, sz. 1895.) „A szomszídunkba lakott egy nagygazda, oszt annak vót egyszem jánya, de azt úgy tartották szinte kalickába. Na mikor oszt firhe ment, a szerencsétlen pára annyira buta vót, hogy úgy ahogy vót hazaszaladt az anyjához, hogy mit akar tüle az ura. Az anyja meg ahelyett, hogy megmagyarázta vóna neki a házasílettel járó kötelessígit, kiállt az uccára, oszt el kezdte kiabálni, hogy — az én jányombul ne hulljon mindig a gyerek, olyan szapora fajták, mint a nyulak, mán ez is bakkolni akar. — Ütána még hozzám is akarták adni a jányt. Dehogy kellett nekem. Végül oszt egyedül öregedett meg, nem kérte azok után senki feleségül.” (nagygazda, sz. 1899.) „Vót ilyen család sok, ahun egymásután jöttek a gyermekik, mer olyan vót az ember, mint a bagzó kutya, ha összeragadt az asszonnyal, nem tudta kíjebb húzni, hanem bement a méhanyájáig. De hát az asszony se vót ilyen helyen különb, mer nem tudta 86
