Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete

A vásárhelyiek konkrét történetet az avarokról nem tudnak, csak a rokonság tényét ismerik és őrzik, ami viszont azért meglepő, mivel ilyen jellegű tudásanyaghoz iskola vagy könyvek útján századunk első felében alig juthattak.

A hun rokonságot vallják és mint a Tisza mentén szinte minden község és város a maga területén, tudja Attila székhelyét, ezt a vásárhelyi paraszt is Mártély határába teszi. K. Sz. E. adatközlőnk erről így vall:

„Határunkban volt Attila szálláshelye. Kusid nevű vitézét innét küldte el szétnézni. Hozott is egy nyaláb füvet és vizet. Innét indultak Alpár környékére és csatát nyerve csatlakoztak a Balambér vezette rokonokhoz.

A Tisza partján állatbőrökből készült Attila király sátra. Ok kergették a csodaszarvast is. Halála után Mártélynál temették el Attilát, de itt halt meg Blédus is, a leánytestvére, akit szintén ide temettek el.”

*

A magyar genezis következő, már igen jelentős anyagot magába foglaló stációja a honfoglaláshoz és Árpád személyéhez kapcsolódik. Árpád ősét Noénak említik. Igaz, hogy néhány középkori krónikánkban is föllelhető ez a tévhit.

„Az avarok Baján vezérletével, a magyarok mög Árpád alatt, úgy gyüttek vissza a Kárpát-medencébe — mondja adatközlőnk —, hogy az ősi földet, a huni birodalmat gyüttek visszafoglalni, mert az ázsiai magyar féle embör ragaszkodik ősi jussáhon. A magyar így mondja: ’— a magyar a jussát nem hagyja, de ha szépen kérik, még az ingit is odaadja.’ ”

Vásárhelyen több gazdacsalád kapta a „négyökrű” ragadványnevet. Adatközlőnk így magyarázza:

„— Úgy maradt rájuk a név, hogy a honfoglaló magyarok közt az őseik négy ökröt terelve értek a határunkba.”

„Árpád idejében a Tiszát Aranyos folyónak, a Tisza—Maros zugát Aranyszögnek, a Kurcát pedig Almád vizének nevezték.” — emlékezik adatközlőnk, majd így folytatja: „Árpád édösanyja azt mondta a fiának, hogy olyan helyre telepítse a magyar népet, ahun mögél a bodza mög a diófa, mert ott mögél a magyar is. A mai napig létezik a Bod- zás nevű határ, Szántó Kovács is a diófa történetét emlögette.”

„A rárósi úton kifelé haladva, bal kéz felől, a 7-es kilométerkőn túl, a Kenyere-ér partján van egy halom, amelyikön a mi tanyabejárónk körösztülmönt. Úgy hívják, hogy Öthalom. Ezt is abban az időben hordták össze a fővezéröknek, amikor Árpád begyütt és a tetejére építötték a sátrat. Erre vezette Árpád a magyarokat Körtvélyösbe. Amikor ideért, fehér lován fölmönt a dombra és rámutatott a könyérre, majd ezt mondta:

’— aki nyér, az ilyet öszik’,

vagyis, ha nyer és el tudja foglalni ezt a területöt. Innen kapta a Kenyere-ér és part a nevét. Árpád ezután a sokat emlögetött Kenyere-parton tovább haladva, agyümölcsé- nyi erdőn át a körtvörösi Körtvély-tóhoz mönt, amely ma Körtvélyes.”

„Kopáncs is az itt táborozó Koppány vezérrül kapta a nevit, aki csak később mönt el a Dunántúlra.”

V.

A hét előneves Szűcs család a Kenyere-partot ülte meg a hódoltság után, de úgy tudják, hogy a török alatt is itt terültek el a szállásaik. Nem csoda, ha Kenyere-cent- rikusak, és a legtöbb esemény színhelyét ide ültetik át.

Mátyás királyról is őriznek egy kurta helyi adomát. így jegyeztük le:

73