Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
téréssel, mivel a közös őssel megtörtént eseményt a család magától az ükapától hallotta, akinek nagy a tekintélye és ezen keresztül a szavahihetősége. Amit mondott, megmásíthatatlan. Bár a család nem jegyezte le a történetet, a nagytekintélyű adatközlő szavát „szentírásként”, torzítás, variálás nélkül, szinte betanulták és megőrizték. Ez a „patriarchalis” jellegű vonás is hozzájárult ahhoz, hogy a vásárhelyi parasztcsaládok által megőrzött egykorú események az esetek jó részében beazonosítható, még évtizedek múltán is pontosan követhető történelmi emlékezet maradt. A népi eredetet és megőrzést az anekdotázó elbeszélés-jelleg bizonyítja. A kuruckorból, vagy a 48-as forradalomból olyan valós eseményeket őriztek meg igen nagy pontossággal, amelyek a helytörténetet is jelentékenyen bővíthetik. Mik torzítják ezeket a visszaemlékezéseket, akár lejegyzett, akár szájhagyomány formájában maradtak meg? Két lényeges tényezőt emelünk ki. Az egyik a tanult, tehát iskolai, a másik az olvasás által gyűjtött élmény. Tekintve, hogy e témakörben országos gyűjtést nem végezhettünk, így nincs összehasonlítási alapunk arra, hogy más vidékek népessége mennyire fogékony a történelmi események megismerése iránt, azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a vásárhelyi parasztság rendkívüli érzékenységet és érdeklődést mutat. Ezt nem egy pedagógus is fölismerte és olykor szándékosan beszélt, olvasott többet történelmünkről, mint azt a tananyag megkívánta. A vásárhelyi parasztság nagyon szeretett olvasni. Nem volt ritka az olyan gazda portája, ahová rendszeresen több újság is járt. A könyvekre sem sajnálta a pénzt. Akadt olyan paraszt, aki több száz kötetet kitevő könyvtárat gyűjtött. Még az elmúlt években, a vásárhelyi Pusztán is találkoztunk olyan idős családdal, ahol a megtelt polcokról kiszorult könyveket csak a használaton kívül maradt dagasztóteknőben tudták elhelyezni. Ezenkívül Vásárhelyen volt a legkiterjedtebb olvasóköri mozgalom. Hajdú Géza12 földolgozásából tudjuk, hogy összesen 107 olvasókör működött, ebből a tanyákon 66. (Ez 61,7%.) Az olvasókörök gyakran igen széles kitekintést biztosító könyvtárral rendelkeztek. A könyveket nem csupán leltári tárgyakként őrizték, hanem ezeket rendszeresen olvasták. A tanult és az olvasott történelmi ismeretek gyakran fellelhetőek a gyűjtött visszaemlékezésekben épp úgy, mint a parasztok által lejegyzett naplókban. Ez nem szerencsés jelenség és több, egyébként jó adatközlő anyagának felhasználását tette kétségessé. Bennük a tanult vagy olvasott történet összekeveredik ugyan a családjukban hallott, vagy átélt események történetével, de még kellően át nem lényegült a népi észjárás és tudat hatására. Más feladat az, és ezt a jövőben fokozottan kell majd vizsgálnunk, hogy parasztságunk adott korban, milyen tanult történelmi anyaggal rendelkezett, milyen verseket szavalt, dalokat énekelt; mit tartotta maga szellemi kincsének? (E szemlélet szerint a tanult verseknek és műdaloknak is helye lehet egy nagyobb szabású gyűjtő- és feldolgozó munkában.) Arra, hogy a tanult anyag kellően beleolvadjon népünk folklóranyagába, lehetőség már nincs. Várhatóan, néhány nemzedék múltával ez a folyamat végbement volna. A hagyományos paraszti életmód azonban lezárult, vele az a talaj, társadalmi, családi közeg is átalakult, amelyben ez az érés lejátszódhatott volna. A manapság gyűjtött vásárhelyi anyagunkjó része megakadt ennek az érési folyamatnak a kezdetén. Nem egy történet még „steril” és naturális, másokon a népi kultúra hatásai már föllelhetőek, de a folklórrá válás útján aligha jutnak tovább, hiszen a kialakításukban részt vevő paraszti osztály gyakorlatilag megszűnt, illetve ipari, mező71
