Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
Vázlatosan, a teljesség igénye nélkül, tekintsük át, hogy az eddigi kutatás mit összegezhet népünk történelmi emlékezetéről? Mint azt Katona Imre7 megállapítja, a magyarság esetében is érvényesül az „idő összezsugorodása”, amit magunk részéről „teleobjektív szemléletnek” nevezünk. (Aki fényképezett, vagy távcsövet használt, tudja, hogy a lineáris nagyítás a teret összetolja és a tárgyakat úgy rendezi egymás mögé és mellé, hogy a köztük levő valós távolság érzékelhetetlen né válik.) Népünk történelmi emlékezete is egy hasonló „teleobjektív”, amelyben a századok, az események épp úgy közel kerülnek egymáshoz, mint korban távol élő személyek. Elvileg így foghat kezet a kuruc vitéz és a 48-as szabadságharcos.Talán a legjellemzőbb a tatár és török kor keveredése népmeséinkben: egymás mellé kerülése, amelyet egy valós történelmi tény is elősegített. A tatárjárás, mint esztelen betörés, fosztogatás és gyilkolás élt népünk emlékezetében. A hódoltság alatt a török derékhadak előtt tatár segédcsapatok jártak. Bár a török sem volt kíméletes hódító, de a „piszkos munkát” nem Európa akkori „legelitebb” hadserege végezte el, hanem főleg a Krímből, a szabad fosztogatás csalétkével összeverbuvált tatárok. Tudjuk, hogy a sztyeppéi kultúra igen konzervatív, és különösen a középkorban évszázadok során sem sokat változott. A török hadsereg előtt portyázó tatárok a XVI—XVII. században is hasonló módszereket alkalmaztak, mint a XIII. században. Ezért is olvadt össze népünk emlékezetében a török—tatár háborúskodás szétbogozhatatlanul. A magyar nép történelemszemléletében a másik kitapintható jegy a természetközeli időérzet, amelyet az évszakok, a holdváltozás, a csillagjárás, vagy a napszakok, gazdasági tevékenysége szerint tördel egységekre. Mégis, azt kell mondanunk, hogy népünk az idő múlását, a többé vissza nem hozható történelmi pillanatot nem ismeri, vagy folklórkincsében kerüli. Ezért válnak népi hőseink halhatatlanná, betyárjaink elfoghatatlanná — mindenki által ismert pl. a „köd előttem, köd utánam” fordulat —, s ha mégis életüket veszik, a hantjukon nőtt virág, a sírról felröppent madár formájában tovább élnek. így alakult ki népünk tudatában a szegényeken segítő, jószándékú népi hős; ugyanakkor az ellenségeit negatív figuráknak tekintette, akiknek bármilyen brutális büntetését sem érezte túlzónak. E népi tudatban gyakran meglelhetők, vagy gondos, elemző munkával kifejthetők a valóságos történeti, társadalmi, osztály-, réteg-, vagy falu- és család közösségi alapok, motivációk. Parasztságunk történelemszemléletében a csalódott, leleplező és elmarasztaló; másrészt rajongó és magasztaló, szélsőséges nézetek uralkodnak — szögezi le Katona Imre.8 Népünk történelmi emlékezete nem levéltár, amelyben kutatva minden valós esemény apró részletekkel előkerülhet. Általában három-négy nemzedék már úgy kirostál, hogy ami a közösségi emlékezetben megmarad, az egyre általánosabb, egyre nemzetközibb lesz és természetesen beleépül az élő, nemzeti folklórba, amely szerves része az eurázsiai népek hatalmas mese-, monda- és népköltészeti kincsének. III. III. Hogyan helyezhető el ebben a kontinentális és ötezer évet magában foglaló nagy térés időegységben a ma is sok jegyében, elsősorban társadalmi szerkezetében nagy falu vonásait mutató Hódmezővásárhely népének történelmi emlékezete? A XVIII. századi és a XIX. század első felének anyagát Török Károly9 és Péczely Attila10 népdalgyűjtéséből ismerjük. Ezek már tiszta folklórt képviselnek és közülük nem egy dal magyar területen általánosan ismert, illetve a Dél-Alföldön elterjedten 68
