Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
SZENTI TIBOR VÁSÁRHELYI PARASZTCSALÁDOK TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETE Korunk egyik legnagyobb írója és gondolkodója, Thomas Mann1 így fogalmaz a történelem mélységéről — idézzük néhány mondatát Sárközi György fordításában: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik. . Minden népre, valamennyi ethnikumra jellemző, hogy a maga sajátságos módján megőrzi és továbbadja az átélt eseményeket, mindazt a tudásanyagot, amelyet nemzedékek sora szerzett és történelemmé, a nép ajkán később mondákká, folklórrá vált. A természeti népek és az ókori kultúrák esetében a származás gyakran a teremtésig vezet vissza, a nagy világóceánban úszó, teknősbéka hátán, vagy éppen Atlasz vállán nyugvó földgolyóig, amelyen a kegyes istenek sárból, nyálból, esetleg kukoricacsőből, többnyire a saját szórakoztatásukra, megformálják az embert. Ettől kezdve az idő hirtelen összezsugorodik. Nemzedékek, évszázadok süllyednek el, amiről a népcsoport semmiféle emléket nem őrzött meg. Itt-ott egy-két rendkívüli esemény, néhány törzsfő, asszony, vagy gyerek története él tovább, békés összekeveredésben az őket körülvevő természettel, növényekkel, állatokkal, jelenségekkel. Néhány száz év múlva a valóság és a mese meg oszthatatlan mítosszá válik. így alakul át egy idő után a neolithikumban a faluközösség trónuson ülő elöljárója idollá, vagy, ahogy Kalicz Nándor2 nevezte az Alföldön előkerült plasztikákat: „agyag istenné”: vele létrehozva az emberi halhatatlanságot, ezt a mindennél nagyobb és évezredekig irányító erőt és fogalmat. A vásárhelyi „Kökénydombi Vénusz”, vagy a vele közel egykorú Szegvár-tűzkövesi „Sarlós Isten” a törzs hajdani anyját és apját, tehát az Embert őrzi a történelem számára. Nem véletlen, hogy etéma bemutatását a „történelmi kút” ilyen mélységénél kezdtük. Egyrészt az emberiség történelmi emlékezete idáig vezet vissza; másrészt nekünk, alföldieknek, különösen fontos ez az örökség, mivel a Kárpát-medencében először megtelepedő neolithikus kultúrák mediterrán jellegű, földművelő, állattartó és állandó lakótelepet alkotó ethnikumok voltak.3 II. A magyarság népi történelemtudatával4 és emlékezetével5, különösen századunkban, több igen jeles kutató is foglalkozott. Legutóbb például Katona Imre®, de Bálint Sándor, Balogh István, Dankó Imre, Ferenczi Imre, Ortutay Gyula, Szabó István, Takács Lajos, Voigt Vilmos, Wellmann Imre és sokan mások is feltárói e témakörnek. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy mégis úgy tűnik, e témával nem eleget foglalkozunk, a néprajz egyik periférikus területe, illetve gyorsan átvált a tiszta folklórba és részelemzések között nem lel szintézisre. Másrészt pedig még mindig sok a föltáratlan terület, topográfiailag, korosztályok, a nemek és főleg társadalmi rétegek között meglevő „fehér foltok”.) 67
