Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Polner Zoltán: Varázslások (versciklus)
Fűzfafésülés Fekete havakban megv i rág zó fűzfa: áldj meg, ágaiddal, dajkáló napfénnyel! Selyemszál hajamat világgá növesszed, tavaszi szelekkel szálanként fésüld meg: csődülj, hajam, fényesedj, dörgő szélben szálasodj, tódulj, hajam, lobogj, hajam: erdőnyi fűzfa! Hideglelés Gyútván hideg verítékem rámdermedő fehér ingem. Mérjétek meg hidegemet: cérnahosszán megmérjetek, Vessétek a barackfára kökény-újhold ég alatt, hadd vigyék el más határba skarlátvörös madarak. Tehénbelezés Saskósodó kezem bőrön, csonton, gyomron. Nem is az én kezem bőrön, csonton, gyomron, csak a tolvajhideg féreg-kötőféken: állatot roskasztó, kibelező éjben. Nem is az én kezem, csak a tolvajhideg: bőr, csont férgesedj! Gyomor zöldet ganézz hajnaltájra! Akárki gyógyítson, vissza nem csinálja. Hajszűrűzhetik már, hajkurászhatják már, minden szőre-szálán kezem árnya, szarvától a farkahegyéig. Véres tejet hurcol mostantól mindétig.
