Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Buda Ferenc: Orosz népköltészet (Ráolvasások és közmondások - műfordítások)
Vérfolyásra s tort va^a kezében arany tűt. A selyem fonalat befűzé, Ámen. a vérző sebet bevarró. A tengeren, az óceánon, Ne fájj, te seb, Bujana szigetén hever egy kő, ne fuss, te vér, ama kövön ül vala a szentségesSzűzanyácska, ámen. Szemmelverésre Felül az asszony a fürdőházban az izzasztópadra, térdére veszi a csecsemőt, balkezébe seprűt fog, s annak vágott végével a padot vervén háromszor el suttogja: — Miképpen a fehér nyírfa állott a tiszta mezőben, nem ismervén sem rontást, sem szemmelverést, ózonképpen te is, kicsiny gyermek, Isten szolgája, Szerjozsa, ne ismerj se rontást, se szemmelverést, légy egészséges és hosszúéletű. Pfű! Szentlélek, ámen! Fohász a fajdokra Miképp a magasságbeli Úristen fölékesítette az eget csillagokkal, a földet zöld füvekkel, a folyókat partokkal, úgy bennünket, erdőllő vadászokat is az isten madaraival, foglyok foglyocskáival, fajdok fajdocskáival. Szálljatok hát, foglyok, foglyocskák, fajdok, fajdocskák, mind a négy felől: kelettől nyugatig, a fenyvesekből, a nyárjasokból, a nyíresekből, a málnásokból, a füzesekből. Mindannyian szálljatok ide az én csalisípom hangjára. Révülő szavak, előttem szolgáljatok.
