Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
... parázsban néhány fabogyó viráglelke sírt a füstben ... (Míg a juhaim aludtak) Sinka képrendszere korántsem statikus, tehát nem költői állóképeket, hanem képsorokat, vagy inkább mozgóképet: filmet ad. Az új jelentések, képek és szerepek tehát valamilyen módon viselkednek vagy történik velük valami, mint pl. utolsó példánkban: ... néhány fabogyó viráglelke sírt... Sinka egész életére, költészetére ismét jellemzően, e jelenségek új szerepkörükben (mint képek, jelképek, megszemélyesítések stb.) többnyire embermódra viselkednek, ezek nagyobb része megszemélyesítés (79 esetben), vagy más élőlények (állatok, növények) módjára (11 esetben), de máskor is történik velük valami (29 esetben). Az emberies jelenségek pihennek, nyugszanak (14 esetben), munkálkodnak (9) vagy éppen étkeznek, táplálnak (8), míg az élettelen jelenségek inkább eltűnnek, megszűnnek, meghalnak (11 esetben) vagy kárt tesznek—kárt szenvednek (8 esetben). Az élő jelenségeké az aktív, emezeké pedig a passzív szerep: Tíz nagy asztagot felgyújtott, ... a hídfőnél lenn az idő s villogtak a nagy iángtyúkok: elmúlt száz éve szundikál. égig érő tíízoszlop volt, (Kis vak gyermek citerát penget) s füstben állt az egész mennybolt... (Ballada hét pusztán) SINKA KÉPSZERŰ (NÉPKÖLTÉSZETI) STÍLUSESZKÖZEI Azzal, hogy egy képes költői kifejezést egyszerű stíluseszköznek tekintek-e vagy valami többnek, művészi értékét nem csökkentem, nem is növelem, csupán a kutatás helyzetét könnyítem meg. így a most soron következő hasonlatok, párhuzamok és egyéb rokon jelenségek sem választhatók el az előző költői képektől, mindenesetre szerkezetük egyszerűbb és egészükben véve nyelvszerűbb formulák is. Az előző képekhez való kapcsolás és a képszerűség gyakorisága alapján is a hasonlat kínálkozik az első helyre; erre is a lírának van nagyobb szüksége, de kedvelt a verses és prózai epikában egyaránt. A népköltészet egyik legfontosabb stíluseszköze, míg azonban a népdalok szinte telítve vannak vele, a népballadákban éppen csak tizedannyit találunk! Sinka is feltűnően kedveli, az általam kicédulázott 140 hasonlat minden előzetesen már tárgyalt költői képnél és eljárásnál nagyobb gyakoriságot jelent, vagyis igazi lírát. Sinka hasonlatai is népköltészeti-népi indításúak, könnyű a szövegszerű összefüggéseket és az azonos gondolkodásmódot kimutatni: népdal: Úgy nőttem fel, mint erdőben a gomba ... Sinka: Nőttem, mint gyep, mint a bodzafa ... (Forgószélben) . .. belenőtt a világba, mint a gomba. (Kisbérlők földje) Egyszerűbb hasonlatai esetében nem is szükséges a párhuzamok összekeresése, önmagukban is beszédesek: ... olyan fehérek, mint a hó. szép volt, akár a nap. (Denevérek honfoglalása) (Bor-ökrösné) 55
