Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
Sinka egyébként ugyanúgy nem él valami gyakran az ismétléssel, mint 19. századi népies költőink sem, holott ez a költői eljárás az egyik legrégibb, sok másnak is (pl, hármasságnak, haladványnak stb.) alapja lehet, és a népköltészet máig feltűnő módon kedveli. Sinkánál a legtöbb esetben nem is pusztán csak ismétlésről van szó, hanem a fokozáson kívül így oldja meg a szórendi cserét is, és ezzel kétszeresen, de talán változatosabb módon nyomatékol: Öltözködik vérpirosba, ... s halottnál halványabb lettem, felöltözik vérpirosba . .. holtnál lettem haloványabb ,.. (Tilos bimbó) (Sír violák alatt) Egyszerű ismétlései pedig egészen népköltészet-közeliek: Vitték mezőre, vitték tallóra... (Emlékek Sártallóval) mindent a földnek, mindent a fiainak, mindent a testnek ... (Istenkeresők mezeje) MEGSZEMÉLYESÍTÉSEK, KÉP- ÉS JELRENDSZER SINKA LÍRÁJÁBAN Népköltészetünk kép- és jelrendszere jó évszázada kedvenc kutatási téma, egészében véve mégis mindmáig kidolgozatlan. Az utóbbi évtizedeknek az egész világot és mindenféle emberi jelet átfogó és értelmező szemiotikái kutatásai is inkább elméleti eredményeikkel és nagy ígéreteikkel kecsegtetnek. így az út elejéről kell indulnunk. A művészi képben mindig van valami mögöttes, áttételes és közvetett jelentés, ezt általában többféle módszerrel érhetik el: egy jelenséget egy másikkal (rendszerint konkréttal) összehasonlítanak, helyettesítenek vagy pedig magát a jelenséget ruházzák fel újabb (emberies stb.) tulajdonságokkal. Különösen a tömörségre törekvő lírának van szüksége ilyenféle jelekre, melyekkel sokkal többet mondhat el, s főként kevesebb idő alatt, ill. kisebb terjedelemben, mint más eszközökkel, azonkívül maga a kép és jelkép is szebb a hétköznapi kifejezéseknél. A népköltészetben főként a líra él ezekkel a lehetőségekkel, más műfajok csak kevés sé. Népdalaink a szerelmet sötét veremhez, a bánatot hajó hoz hasonlítják vagy elmennek vele a malomba és megőrletik (porrá zúzzák); máskor a bánat melléjük ül, egy pohárból iszik velük vagy — szó szerinti értelemben — az egeket veri. Ha a népdalok borult éggel, fekete hollóval és hasonló sötét képpel indítanak, közvetlen szövegi kapcsolódás nélkül is azonnal sejtjük, hogy most szomorúság következik. Egyes virágféleségeknek (rozmaring, rózsa stb.), gyümölcsöknek (alma), színeknek (piros, sárga stb.) és számoknak (3, 7, 9) különleges szerepük és jelentésük lehet, bár ebbe sem lehet mindent belemagyarázni. Freud óta kissé túlértékelték népköltészetünk „elfojtás”-bói fakadó szexuális képeit is. Sinka sem kevésbé kedveli a képeket, jelképeket és megszemélyesítéseket, mint a népköltészet vagy irodalmi líránk; ezt már a puszta számadatok is bizonyítják: nem egészen teljes számítás szerint 56 megszemélyesítés, 65 kép, összesen tehát 121 képes kifejezést találunk nála. (Leírás volt 78, felsorolás 53, a kettő együtt: 131, vagyis megközelítően egyenlő arányú.) Szépségben pedig minden szempontból e költői képek „vezetnek”. Sinka képei is népköltészetből „indulnak”; néhány példa párhuzamok felsorakoztatása nélkül is meggyőz erről: 53
