Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
Ez itt hat szilvafa-járom, Három tézsla, egy facsobán, borona meg húzató-fa ... S átveszel egy ökörigát meg egy rívó vastalyigát. A nagy színben két fahenger, alsövény, négy kocsitengely, földmérő-léc, vesszőkosár, favilla... (A kulcsár beszél az új cseléddel) Bár Sinka leírásait és felsorolásait kissé eltérő tartalmi szempontok szerint csoportosítottuk, e kettőt egyetlen táblázatba összevonva nagyjából a következő sorrendet kapjuk: a leírások és felsorolások témái Sinkánál természeti, táji környezet, idő múlása ..............27 adat építmények, udvarok, házbelsők, otthon ..........28 adat mezei, ipari és házi munkák ...............................29 adat pihenés, étel—ital, álom, muri ...........................16 adat társadalmi élet...................................................... 20 adat stb. Sinka tehát változtathatja költői eljárásait és módszereit, de élete és népe bűvös, vagy inkább ördögi köréből nincsen szabadulás; a külső—belső keretek meghatározottak: első a munka, csak utána következik a létfenntartás és a pihenő, de ezek is az előbbit szolgálják, és végül a nagy társadalom jelenléte döntőbb, mint a rokonságé és a családé. S/nkónak voltaképp mindenki rokona és ismerőse, hiszen egyazon szegény néposztálynak tagja! .. . ahogy a szegények élnek, a kavargó élet az maga: halál és születés, sírás és öröm, föld, emberek, ima, babona, sorsok, utak ... (Kisbérlők földje) a férfi: Kisbornyúk nevelője, esők lesője, a csendes esték csendes tamburaverője: nagymarkú zsellér, az nő belőle: kerítés-ácsoló, gerenda-faragó, munkába, csatába biztos, odavaló ... (Zsellérek vidéke) az asszony: ... nem aluszékony, nem alkudozó, hanem helytálló a maga köreiben . .. Keze mozdulata, arca tekintete mint a bársony simítása ... (Özvegyek háza) Sinka a leírások és felsorolások kapcsán — a népköltészettel ellentétben — alig él a fokozás—lefokozás lehetőségével, ezek egy része is inkább ellentét, ez utóbbit ő is jobban kedveli. Sinka fokozásai is népköltészet-közeliek és csaknem valamennyi a természetre, az évszakokra, a pásztorkodásra vonatkozik, alig egy-kettő az érzelmi életre, a társadalomra vagy az otthonra, vagyis itt a külső világ nincs még belsővé téve, mint egyéb költői eljárásai menetében. Néhány társadalmibb példa: ... tanítottak az emberségre: délben tűznél, este holdfényen, hajnalban harmatba lépve ... (Pásztorének) Mesébe ülnék én s énekelnék jobban, egyre árvábban és egyre bolondabban ... (Tündöklő szilvafa) Amikor még harmaton hált, mondják: fehér ruhába járt. Aztán pirosba, kékbe, s végül sírig feketébe. (Végül sírig feketébe) A fokozás esetenként az ismétléssel is párosulhat: ... És pereg csak a reggel, pereg a dél, pereg az este, pereg a por ... (Mesterek utcája) 52
