Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
A jó hírért, névért, igaz emberségért évezredek óta nemcsak az epikus hősök küzdöttek, hanem ugyanez a norma, erkölcs az eseménytelenebb népi lírában is. Sinka is e népi szálakat fonja tovább keserves verseiben, melyeknek „lírai hősei” a hangya- szorgalmú és mégis a lét peremén megrekedt, szegény, reménytelen és nehézsorsú kisemberek. E hősök élete már annyira tipikus, tetteik is olyannyira hétköznapiak, hogy legtöbbször nincs is szükség mindezek felsorakoztatására. Nem egyedi, egyszeri a tragédiájuk sem, hanem közösségi, társadalmi: a bűvös körből nincs kitörés. így Sinka keservesei sem e hősök halála miatt panaszkodnak, hanem nehéz és hiábavaló sorsuk felett keseregnek, beleértve a magáét is. A népi keservesek a legszemélyesebb, legérzelmibb jellegű műfajok közé tartoznak, Sinka megfelelő versei azonban közösségi, szociális jellegűek: ... A mi bánatunk úgyis örök, és sápadtabb, mint az ég, a hold, s az égnél — a holdnál is nagyobb ... (Imádkozz, szegény testvérem) A keserves talán Sinka legjellemzőbb műfaja; ugyanilyen kesergés járja át a balladákat, azokon belül főként a sirató- és betyárballadákat, de a szerelmieket is, sőt voltaképpen bármelyik lírai verse (katonadal, búcsúének, munkadal stb.) sem más, mint lírai keserves. Legtipikusabb példáival Sinka balladáiban is találkozunk: S szólott Imre: — édesanyám, bánatomat lássák, magosak a nyárfák, mert az minden fánál nagyobb; ám mégse oly magosak, hogy olyan nagy fa nincsen ... (Bor ökrösné) Sinka keserveseiben is,akárcsak népi megfelelőiben,a bánat áll a vers tengelyében, melynek időtlenségét, nagyságát és képszerűségét feltűnően hasonló költői eszközök segítségével fogalmazzák meg; nem nehéz a népi és a S/nko-féle közelibb-távolibb párhuzamokat összekeresni: Sinka Jó a Drávának is: vize köddé válhat, csak az én bánatom mindörökké bánat... (Jó a Drávának is) nép: Ha folyóvíz volnék, Bánatot nem tudnék .. . A Balaton széles nagyon, De annak is partja vagyon. Az én búmnak nincs határa; Belehalok nemsokára. Bú ebédem, bú vacsorám, Boldogtalan minden órám .. . Sinka: Mert az én bánatom oly nagy, hogy hacsak félannyit is nőnél, elárnyékolnád a holdat. .. (Falu végén) nép: Annyi a bánat a szívemen: Kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, Szívem kettéhasadt volna ... Sinka: Beszédemből folyó lenne, azon egy nagy hajó lenne, rajta bánatom pihenne, folyó vizén erőt venne ... (A folyón egy hajó menne) nép: Bánathajóra ültem, Bánatomban elmerültem ... stb. Az ilyen és ehhez hasonló párhuzamok keresése nemcsak a keservesek, hanem a szerelmi és katonadalok vonatkozásában is gyümölcsöző lenne, mégis érdemesebb az 43
