Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
Sinka balladájának megfelelő helye: Nem kiasasszony, nem menyasszony, nem lyány mán, még nem is asszony ... Talán még ezeknél is folklorisztikusabbak Sinka betyárballadái: nemcsak jól bevált és eszmei szempontból is jellemző helyeket vesz át, hanem esetenként egész témát is. Nagyszalontai származású lévén, a helybeli születésű Fábián Pista esetét és a haláláról szóló balladatípust is egészen biztosan ismerte, mert a saját Fábián Pista c. balladája is inkább követi a helyi, terjengősebb, mint az országos, tömörebb változatokat. Sinka azonban nem meséli el Fábián Pista betyárrá válásának, virtuskodásainak történetét, mint a félnépi (esetleg ponyvái eredetű) helybeli változatok némelyike, hanem a nép- költészethez és Petőfi betyárverseihez hasonlóan, Fábiánt szociális hősnek tekinti és ennek megfelelően, nagymértékben idealizálja is (valójában erőszakkal büntetőszázadba besorozott és a németektől megszökött katona volt); a S/nko-féle ballada első szakasza: Fábián Pista betyár volt, s nem szomjazott vérre, zaklatott nép vére. Csak mi másnak dúsan esett, Ha rabolt is, urat rabolt abból egy kicsit lenyesett... Ugyanúgy heroizálja bátorságát és sebezhetetlenségét is; e hangok sem ismeretlenek a népköltészetben: De bárhova vitte lova, golyó el nem érte soha ... Sinka Fábián Pistáját is csak csellel tudják elfogni, miként a nép hős betyárfiait is, és költőnk versébe átkerül a Fehér László balladából ismert átok, melyet azonban itt az akasztófa alatt álló betyárvezér mond el: Szólott tehát: — ne légy halva, Mezidraczky, halljad! még hét szekér búzaszalma nem rothad alattad; mosdód is csak vér lehessen s törülköződ lángot vessen!. .. Sinka egyik versében esküszegő csellel, saját húgai segítségével fogják el Tálas Gergely betyárt is (Tálasok balladája), akinek tragédiája azonban nem lép ki saját családja köréből. Tatár Imre története (Ballada egy őszi szekérről) már költői vádirat a fennállott rend ellen: Elfogták, biz, Tatár Imrét. Erdők hirdették a hírét... Mért nem lehet kiáltani, s kiáltással megváltani? Kettétörték a puskáját, mint a puszták szabadságát. Mit tudják azt a zsandárok, hogy a magyar puszta árok! . . Aki abba beleesik, nevét a szelek megeszik. Nem úgy, mint a zsandárokét: Nagy könyvbe írják azokét... Sinka költői feladatának tartja, hogy a munka és a harc minden igaz hősének nevét — miként a nép is teszi saját költészetében — örök emlékezetbe vésse. Ugyanezt kéri sajátmagának is pl. egyik balladás versében, melyben V/'//on-reminiszcenciákat lehet sejteni (Emlékezzetek rólunk). 42
