Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
is tipikusan paraszti, még ha kilép a mezei munkák köréből, akkor is megmarad hagyományos parasztnak, így pl. a kubik-vagy a kisipari munkák ábrázolásakor: ... tompán villogtak az ásók; mezítlábas, kékgatyás emberek nyüzsögtek; hátukra verejtékből sót szárított a nap. Szakadt a föld. Az ásós sereg S patkót vert a csüggedt lovakra: a patájukból lereszelt, a vasat tüzesen oda rakta; belehatolt, mint valami különös hangyaboly: gátat emeltek a vad folyónak ... (Mesterek utcája) be-befutott, pengette, hajlította, reszelte; perdült kifele — hajlongott szikár alakja — és gyorsan szegeit. .. (Mesterek utcája) A munkamenet részletezésével egyébként Sinka éppoly keveset törődik, mint nép- költészetünk, helyette rövid leírást vagy felsorolást ad (ezekre később visszatérünk). A ,,rövidítés”-nek, összevonásnak egyik jellemző, némileg idilli példája: Kis ángyunk dagasztott, öt kenyeret sütött, s ablakában a hold szilkét ezüstözött. Cserépfazék állott sós vízzel egy széken ... Mire kiszakajtott öt szőke kenyeret, a lámpabélnek nagy, bíborló hamva lett. (Hamva nőtt a lámpabélnek) Sinka további „mozgó” képei utazásra (költözés, teherhordás stb), kisebb részben pedig vásározásra, piacozásra utalnak; ez utóbbiak szigora néha megenyhül és belopakodik a nála oly ritka humor is: ... a piacon az asszonyok megnézik ám, hogy mit vesznek, s ha rossz a fazék: elfolyt a csíkja, szilkének ha nem fénylik a máza, tányérnak ha nincs szép virága ... ... éjjeli használatát ajánlják e cserepeknek. (Mesterek utcája) Hangulatosak az ételkészítésre, étkezésre utaló versrészletek is. Kislábosban csalogató fehér feje sírt a zsírban ... szaggal és villámló pírban (Hontalanok őszi este) vöröshagyma feláldozott A Sinkát körülvett tárgyi világ meglepően régies és szegényes, e kettő különben törvényszerűen össze is függ egymással. Alig olvasunk pl. tornácos házról, annál gyakrabban szegényes nád- és sárkunyhóról; a melléképületek között pedig a szín, a kamra, a verem és a táji jellegű aszaló szerepel. (Az istállót egyéb vonatkozásban említi.) Ezek az emberi helyszínek inkább a munkára és a pihenésre, mint a szórakozásra vallanak. A házbelsőből is — ennek megfelelően — inkább a fekhelyt, mint az egyéb bútorokat említi; a falon a császár vagy a katonaviselt gazda képe, esetleg még szegényes gyöngysor; ellenben a mestergerenda, továbbá a kamra és a szín használati tárgyai elég részletesen fel vannak sorolva. Sinka 20 férfi és 7 női viseleti darabot is említ, köztük a régies gubát; mindezek többsége munka- vagy téli ruha; színesebb blúzféle vagy kötény, kendő alig fordul elő, ünnepi viseletről pedig úgyszólván alig tud. A cifraszűrnek viszont nemcsak gyakorlati, hanem egyéb szerepe is van; erre Sinka is utal. (A leánykérő legény szándékosan ott felejti, és ha nem teszik ki a kapuba, az elfogadás jelét láthatja benne.) Sarkantyús csizmát vesznek fel egyes táncokhoz; egyébként csak többféle madártollat és fülönfüggőt 36
