Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Én isztenem hová leszünk? (Domokos Pál Péter Válaszol Hajdú D. Dénes kérdéseire)

(Beszélgetésünk ideje alatt, miközben Péter bácsi kérdéseimre gondolatait rendezgeti, tekintete többször megpihent a televízió fölé helyezett körülbelül fél méter magasságú fa-szobron. Valahányszor ránézett, mintha erőt merített volna, utána felfrissülve sorolta tovább a tényeket. Befejezésül megkérdeztem:)

*

— Milyen köze van a szobornak a moldvai csángó-magyarokhoz?

— Gyakran tartok előadásokat. Az egyik budapesti előadásom hatására Csorna Gergely, aki akkor még képzőművészeti főiskolai hallgató volt, nyaranta hosszabb időt töltött a csángók között. Hazatérte után onnan hozott fából faragta ezt a kétrészes szobrot. Itt, ezen a sötét fából faragott, dűlőiéiben levő oszlopon látható a moldvai csángók története az első letelepedési évszámmal kezdődően, egészen a madéfalvi veszedelem évszámáig. Az oszlop félik rádől erre a világosabb színű, erős vállú és tekintetű, gyermeket váró csángó asszonyalakra. Úgy érzem, ennek a szobornak szép szimbóluma, kifejezően ábrázolja a csángó-magyar múltat, jelent, jövőt.