Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Én isztenem hová leszünk? (Domokos Pál Péter Válaszol Hajdú D. Dénes kérdéseire)

— Merre élnek a csángók? — Az évszázadok során a magyarság egységes néptömbjéből gyakorta szakadtak el népcsoportok és kényszerültek csángó életre. Ezért településük földrajzi meghatározá­sánál is különböző csoportokról beszélhetünk. Bandulovits Márk martianopolosi ér­sek 1646-ban tett moldvai utazása után azt írja a pápának küldött jelentésében, hogy a magyarok falvai behálózzák egész Moldvát. — Később az ének- és zenetanári képesítése mellett a kolozsvári egyetemen dokto­rált irodalom- és történelemtudományból is. Minden bizonnyal kevésnek érezte, hogy csak népzenekincsét gyűjti össze a csángóknak. A zenefclklór mellett foglalkozni kez­dett a moldvai magyarság történeti múltjával is. Kutatásai szerint mikor telepedtek meg korábban Moldvában a magyarok, a mai csángók ősei? — A hazai történelemből ismerjük: Moldva, Etelköz néven honfoglaló őseink utolsó szálláshelye, innen vonultak beljebb, átkelve a szorosokon a Kárpátok védelme mögé. A folyók szabdalta sík moldvai táj a népvándorlás korában nem nyújtott megnyugtató védelmet az ott tartózkodó népek számára. Csupán a népvándorlás utolsó hulláma­ként érkezett kunok maradtak huzamosabb ideig ezen a tájon. Oklevelek szerint 1068- ban történik említés arról, hogy a kunok a Szeret és Prut folyók között elterülő föld­részen országot alapítanak: Cumaniát. Ez időtől kezdve gyűlik meg velük a magyar király baja. Mint harcias keleti nép, rendszeresen betörtek, fosztogatnak a Kárpát-me­dencében. 1190 táján elpusztítják a Barcaságot. II. Endre ekkor határvédőként a Kár­pátok gerincére telepíti a Jeruzsálem visszafoglalására induló német lovagokat és kü­lönböző kiváltságokat biztosít számukra. A király bőkezűségéből a lovagok helytelen következtetésekre jutnak, úgy vélik, gyenge a király, visszaélnek kiváltságaikkal. Emi­att 1225-ben a lovagokat kiűzik Moldvából. Az általuk kialakított védelmi vonalra pe­dig magyarokat telepítenek. Nos hát ezek: a Barcaság védelmére odatelepítettek az első csángómagyarok Moldvában. — Az első telepedést követően milyen további események késztették a magyarságot, hogy a Kárpát-medencét elhagyva kitelepedjék Moldvába és folyamatosan megújítsa az ottani magyar életet, pótolja az évszázados elszigeteltség miatti asszimilációs vesz­teségeket? — Főképpen a huszitizmus. Húsz János tanainak Magyarországon is nagyszámú köve­tője akadt. A katolikus királyságokban azonban nem nézik jó szemmel a táboriták vallá­si tanainak hirdetését, Magyarországon is üldözik őket. Védelmükre Alexandru cél Bún moldvai vajda szövetséget köt a litvánokkal. Ekkor a magyar husziták, az ország különböző részéből, mintegy húszezren papjaikkal együtt Moldvában keresnek menedéket. Választásukban befolyásolja őket: tudják, Moldvában már jelentős számú magyarságéi, így az országhatárt túllépve is magyar közösségbe kerülnek. A már eddig is csángó­magyarok által lakott falvakban telepednek le, de alapítanak újabbakat is. A Prut fo­lyóhoz közel megalapítják Húsz városát. A vajda udvarába is sok magyar kerül, ok­levelek említenek, egy Ghelebi Miklós nevű embert, akinek udvari szolgálataiért a vajda hat csángó-magyar falut ajándékoz az Ojtuz folyó partján. Minthogy a husziták vallási életének központjában a biblia olvasása áll, 1466-ban magyar nyelvre fordítják a bibliát. Az egyik másolt példány, melyet Müncheni kódex néven ismerünk, ezekkel a szavakkal fejeződik be: E kono meguegeztetet Nemeti georgnec hensel emre fianac keze miat Moldaouban Tathros varosában Ur zuletetin Ezer negzaz hatuan hatod eztendójében. Ez a kódex a Bécsi- és Apor kódexei együtt ugyancsak igazolni látszik, hogy a huszita papságnak nagyszámú magyar hívőt kellett gondoznia. A husziták utódai később vissza­tértek a katolikus valláshoz, ennek következtében Moldvában élő csángó-magyarok valamennyien katolikusok, de ez fordítva is igaz, minden katolikus csángó-magyar szár­mazású. A mádéfalvi veszedelem előtti időkből a XIV. század utolsó évtizedeiben ismere­tes még tömeges kivándorlás Bátori István erdélyi fejedelem uralkodása idején. De Szé­23

Next

/
Thumbnails
Contents