Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban

magát megvonja. A mustot hazahordják a városba, a bor otthon forr ki a pincékben. A gyümölcstermesztés még nagyobb arányú, s már 1840-ben országos hírű. „Tekintvén a gyümölcsöknek nemcsak a sokaságát s honunkban minden isméretes nemét — írja ez évben aTársalkodó —, hanem azok nagyságát, szépségét s jó ízét is: méltán állíthatni, hogy mindezeket összevéve a kecskeméti gyümölcsre nézve Magyarország egyik piaca sem mérkőzhetik.”

A város kereskedelme századokon át elsősorban az állattenyésztéssel, majd a mező- gazdálkodással és a kertmíveléssel függ össze. A kecskeméti tőzsérek a XVII—XVIII. században egészen Nürnbergig, Augsburgig elhajtják a hízott marhák, a göbölyök csordáit, de a múlt század 40-es éveiben is igen számosán vannak még marhakereskedők, „kik Magyarország majd minden nevezetesb vásárit bejárják a jelesb szarvas marhák bevásárolhatása, azután pedig más vidéken eladhatások végett” — miként a Társalkodóból tudjuk, a tyúkászok pedig Pest—Budát látják el hetenkint nagy mennyiségű baromfival. A tőzsérekhez, kupecekhez sorolja a lap az úgynevezett „berészelőket”, vagyis spekulánsokat, akik összevásárolják a gabonát, a bort, a gyapjút, a szalonnát, amikor olcsó az áruk, „gondosan eltartogatják, s becsáruk feljebbszökkentekor nyereséggel eladogatják”. Az évi öt országos vásáron kívül június közepén rendezik meg a nevezetes juh-vásárt, amely két hétig tart, s ahová az Alföld minden részéből hatalmas birkanyájakat hajtanak fel. Az üzletek nagyobb része a főtéren és környékén van; mind a ferences, mind a református templom köré valóságos bazársor tapad. Erről a bolti kereskedésről a következőket jelenti 1840-ben a Társalkodó: „A város 3 belső piaczin s ezek körül vannak 34, a külsőbb utczákon pedig 22, összesen 56, kereskedőboltban a portékák mindenféle nemével kereskedők. Kik közül némellyek igen szép, és nagykiterjedésű kereskedést gyakorolnak, nemcsak itt helyben, hanem külső vásárokon is. De hogy ezek nagy kereskedőkké (Grosshändler) nem lehettek, annak nem a helybeliek születési hajlamtalansága, hanem az egyedül oka: mivel Kecskemét épen a nagy országúton feküdvén, hol a kereskedés vonalaz, felül rajta Pest 10 mérföldnyire, alul pedig Szeged a Tisza partján ugyan annyira fekszik, így magát nagy kereskedőnek épen itt lefészkelni haszontalanság lenne.”

Kecskemét iparának is a földművelés és az állattenyésztés szab irányt a XIX. század első felében. Csizmadiából van a legtöbb, aztán vászontakácsból, szűcsből, tímárból, ruha- és szűrszabóból, de ötvösök, vasmívesek, gyolcsfestők, könyvkötők, talicska- csinálók, irhakészítők, órások, szappanosok, késcsinálók is számosán megélnek. Összesen 56-féle iparágban 1183 mester dolgozik a városban, akik nemcsak a helybeliekből élnek, hanem nagyobb részük messzi vidékek vásárait is ellátja készítményeivel. Ami ezek minőségét illeti, az Életképek szerint „nem valami kitűnő jelességűek”, ennek okát azonban nem a mesterek ügyességének hiányában látja a városismertető cikk, hanem inkább abban, hogy a kézművesek a parasztságon kívül „valami finomabbat követelő vevőkre nem igen számolhatnak, mert az úri rendüeknek legnagyobb része a szükségesekkel magát Pestről látja el”. Említésre érdemesnek tartja azonban Dömék jó készítményű csizmáit, Sik finom viaszgyertyáit, Kiinger kitűnő kalapjait, Rupcsányi díszes könyvkötéseit s Tihi aranymíves készítményeit.

Egy szesz- és egy ecetgyára van a városnak, több téglavetője és sok-sok szárazmalma. A 20-as években mintegy 60 nagy födelű s nagy kerekű szárazmalom működik a belterületen, később a város szélére rakják ki őket, ahol a szárnyas szélmalmok is „hosszú sorban elterjedve űzik hasznos játékukat’’. Vahot Imre mutatja be őket, és a „malom alatti” társadalmat: „A száraz malom kerekét egy beléfogott ló hozza mozgásba, s a szélmalom vitorláját a kis kerékre helyezett szálfával arra lehet forgatni, a merre a szél fúj. A malmokban és malmok körül valódi casinója van az alsóbb osztályú, s főkép henyélni szerető népnek. Midőn megtekintés végett egy szélmalomba léptem, mintegy

16