Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban

sak, zsúppal vagy náddal fedettek, s a portákat sövénykerítés választja el egymástól. A tanács 1833-ban megtiltja a tetők nádazását és fakémények építését, s elrendeli, hogy két ház között legalább három öl — 5,7 méter — szabad területet kell hagyni. A szélesen, laposan elterpeszkedő halmaztelepülés lakóépületei túlnyomórészt az alföldi parasztházak típusát képviselik, csak a városmag néhány épülete emelkedik a földszintes házak tömkelegé fölé. A század közepén egyre több a téglából rakott, cserépzsindellyel födött, „eléggé csinosan épült” lakóház. Az utcára ugyan mindössze egy vagy két ablakkal tekintenek, de az udvaron hosszan nyúlnak el, egy födél alá fogva a melléképületeket is. A széles eresz alatt majd minden jobb ház előtt boltíves, oszlopos folyosó fut végig, a nagy portát beszegő magas deszkakerítésen pedig külön kapu és külön ajtó van vágva, amelyeket rendszerint szép faragások díszítenek. Az udvarokból magasan ágaskodó gémeskutak tekintenek ki az utcára. A „középsorsú gazdaemberek” háza ilyen, a vagyonosabb osztály Vahot Imre szerint „nagyobbszerú'en, de kevesebb eredetiséggel” építkezik.

Vonatkozik ez a megállapítás a parasztházak belső berendezésére, bútorzatára is. A gerendás mennyezetű családi lakószoba egyik sarkában „szép idomú” boglyakemence áll, köröskörül padkával, amely ülőhelyül, sőt fekhelyül szolgál. Oldalt karos lóca mögött magas tornyos nyoszolya emelkedik, temérdek ágyneművel kazalként megrakva, s virágos takaróval befödve. A bejárati ajtó fölötti polcon cin- és cseréptányérok szép rendben ragyognak, s a polc fogasán egy két korsó, a gazda bundája, tarisznyája és kulacsa lóg, alattuk atulipántos láda. A nyoszolyával szembeni másik oldalon az ablak fölött megint fogas húzódik, tele korsókkal, alatta pedig karos lócával körülvett nagy evőasztal. A szoba ajtaja a konyhába vezet, mely tele van rakva szép, fényes edényekkel és konyhaeszközökkel, s „tűzhelye sok háznál oly ildomosán van fölállítva, mint valami áldozó oltár” — dicséri a középsorsú kecskeméti gazdaember jó ízlését Vahot, s tovább vezetve a ház belsejében, leírja, hogy a konyhán túl ismét egy-két szoba van, aztán az éléskamra, a fészer, meg a különböző mellékhelyiségek következnek.

Ilyen külsejű és belsejű házak között vezeti be a Nagykőrös felől érkezőket a Budai (ma Jókai) utca a városközpontba. „A hosszú széles fő-utcza kezdetén nagy, tertyedt, gömbölyű tetejű nádpaloták fogadják az utast: a szárazmalmok; kétoldalt egyforma alakú földszintes házak, elől rácskerítéssel vagy líciummal. A szekérzörgésre a kutyák felugrálnak a kapubálványra, onnan ugatnak alá. Az utcza fénylik a sártól, melynek nincs hová lefolyni. Kétfelül a házak mellett vonul végig a palló: két szál gerenda egymás mellé téve; a gyalogjárók azon kitérhetnek egymásnak, de meg nem előzhetik egymást, ami az egész népet udvariasságra szoktatja. Hogy a szekerek, a sarat kerülve, fel ne másszanak a gyalogjáróra, közönkint köpczös fabakterek vannak melléje czölöpözve.” A 40-es évek elején Jókai kalauzolásával így jutunk el a főtérre, amelyet a központban sugárszerűen összefutó országutak alakítanak ki, igen szabálytalan formájúra. Valóságos térrendszer ez, a piac igényeinek megfelelően; egyik végében áll a nagy mészárszék, a másikban a városi kocsma és az Arany Sas fogadó, s közepében boltok közé fogva a ferencesek és a reformátusok temploma. Mind a kettő a XV. század végéről veszi eredetét, gótikus támpilléreket és ablakkereteket őriznek. A barátok későbarokk tornyú Szent Miklós-templomához szerény, egyemeletes kolostor csatlakozik, a reformátusok szentegyházát pedig magas téglafal keríti, amelynek keleti kapuja fölött kőből kifaragott pelikán táplálja fiait önvérével, ősi kálvinista jelképként. A templom mázas cseréppel van fedve, toronysisakját rézlemez borítja, belsejében a mennyezet boltozatát és a magas karzatot, ahol a köznép férfiai foglalnak helyet, hatalmas hófehér oszlopok tartják.

A tér északkeleti szélén alacsonyan áll Petőfi anyai nagybátyjának, Hruz Mihály lakatosmesternek földszintes háza, ahol kisdiák korában három évig lakik a költő, dél12