Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban

ban 251, 1847-ben pedig 543 céhes mester dolgozik a városban; a legtöbb csizmadia, takács, szabó és szűcs, s általában csak a helyi és közvetlen környéki szükségletek kielégítésére termelnek, kivéve a tímárokat, akiknek termékei az ország távolabbi részein is keresettek. Mesterségükhöz a nyersbőrt a hatalmas juhállomány, a bőrkikészítéshez szükséges csert a város tölgyerdei szolgáltatják. Feltűnő a kőművesek csekély száma; ezt az magyarázza, hogy a legtöbb körösi gazda maga építi sárfalú és nádtetejű házát, legfeljebb a rendszeresen ilyesmivel foglalkozó parasztmesterek segítségét veszik igénybe, ezek azonban nem céhtagok, kontároknak minősülnek. A Csikós éren és a Gátéren két vízimalom kelepel, szerteszéjjel a városban pedig több mint ötven szárazmalom őrli igavonó erővel a lakosság gabonáját.

A nagykőrösi nép — a korabeli ábrázolatok szerint — általában középtermetű, jól fejlett testalkatú, erős csontrendszerű és izomzatú, testtartása egyenes, járása biztos, egészségi állapota jó, mely utóbbi nemcsak a mérsékletes életmódnak a következménye, hanem a szőlőskertekkel, erdőkkel körülvett város kellemetes fekvésének. Amikor a Társalkodó dolgozótársa a városba befelé haladva a tengeriszárral foltozott viskókat látja, szegénynek véli a lakosságot, de bezzeg csalódik, amikora főtérre beér; „Épen a délesti imáról jövének-ki, midőn a ref. egyház mellett elhaladánk, s ekkor alkalmam volt Nagy-Kőrös némbereire egy pillanatot vetni. Megvallom, egyet sem láttam ollyat, kit a nyomorú viskó lakónéjának gyaníthattam volna, olly czifra öltöze- tüek valának.” Hogy „alsóbb rendűek”, azt csak a lányok hátul lelógó hajfonadékából, s az asszonyok fekete, csipkés fejkötőiből állapítja meg, nem pedig öltözékükről. A40-es években az idősebb pór asszonyoknál posztóból készült zsinóros, prémes mente, a fiatalabbaknál kis sárga, kivarrott bunda van divatban. A férfi köznép nyáron bokán felül érő, sok ráncú, bő gatyát, télen csizmaszárba húzott sötétkék magyar nadrágot visel, rövid derekú kabáttal s alatta sűrű gombos, néha ujjas mellénnyel. A kabát fölé fehér szőrű, ujjatlan báránybőr bunda kerül. A férfiak téli felső öltönye a fehér posztóból készült szűr is, hátán hosszan lenyúló táblás nagy gallérral, amely — miként az ujjak vége s a vállak két oldalt —vörössel, zölddel, feketével cifrán ki van varrva. Nyáron alacsony, gömbölyded tetejű, nem nagy karimájú s gyengén hajlított szélű fekete nemezkalap, télen pedig begyűrött fekete báránybőr sapka van divatban.

A rendi elkülönülésnek Nagykőrösön soha nem voltak élesen megvont válaszfalai. Hogy a polgárság és a városban élő nemesség között nincs áthidalhatatlan szakadék, az nem kis mértékben az „oskola”, vagyis a református lyceum demokratikus szellemének köszönhető. A kézművesek és parasztgazdák tehetséges fiait a honoráciorok sorába emeli ez az ősi gimnázium, amely a 30-as és 40-es években valóságos melegágya a haladó reformeszméknek. Széchenyi pesti kezdeményezésének a hatására 1838 január elsején a Kecskeméti utcai egyemeletes „Halász-kúria” alsó traktusát betöltő bormérés bolthajtásos nagyszobájában Hegedűs Ferenc lyceumi professzor tesz javaslatot egy olvasótársaság megalakítására. Helyiségül kibérlika piactéren levő nagyvendéglő egyik szobáját, megrendelik a Jelenkort és a Hazai Tudósításokat, s megkezdik a közhasznú társasélet kialakítására irányuló munkásságukat. Egyesztendős az „Olvasó Társaság”, amikor meglátogatja a Társalkodó munkatársa. Jó véleménnyel van róla: „E zsenge intézet nem rég keletkezett, még pedig olly szép elvvel, mi szerint személyválogatás nélkül mindenki lehet tagja. A legérdekesb hírlapokat itt feltalálhatni.” 1843-ban egy másik olvasó társaság is alakul, „Nagy-Körösi Polgári Casino” néven. Célja „a csinosb társalgás, a véleményben és helyzetben különbözők közeledése, a közértelmiség előmozdítása”. Az egyesületnek tagja lehet „minden önállású, tisztes magaviseletű” férfiú. A 117 alapító polgár megrendeli Kossuth Pesti Hírlapját, a Honderűt, a Budapesti Hírlapot, a Jelenkort, a Társalkodót, az Életképeket, a Pesti Divatlapot, a Magyar Gazdát és az Erdélyi Figyelőt, s a tagok lelkesen vesznek részt a hazafias mozgalmakban, ápolják a

9