Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Antalffy Gyula: A „három város” a reformkorban

a szultáni kincstár birtoka, s mint ilyen, sokféle kiváltságot élvez; belső igazgatásukat illetően szinte teljes autonómiát. A tizenkét választott esküdtből álló elöljáróság élén a főbíró áll. Ez a tanács nagy önállósággal intézkedik a városnak anyagi, kormányzati és rendfenntartási ügyeiben. Kisebb polgári és fenyftő perekben a főbíró személyesen gyakorolja az igazságszolgáltatást, a főbenjáró esetek azonban a „három város törvényszéke” elé kerülnek. Egyedülálló intézmény ez az országban. Abból áll, hogy Cegléd, Kőrös és Kecskemét elöljárósága a fontosabb bűnügyekben nem dönt egyedül, hanem, „hogy az igazság jobban megfontolva és részrehajlatlanabbul szolgáltassák ki”, a két szomszéd város mindegyikét két-két elöljáró kiküldésére kéri fel, s azokkal együtt tartott tanácsban hoz ítéletet. A török kiűzése után a közvetlen földesúri fennhatóság korlátozni igyekszik a ceglédiek önkormányzatát, s a mezőváros népe a visszaáhított szabadságért is kel fel akkor, amikor ugyanolyan lelkesen áll be Kossuth seregébe, mint jó háromszáz évvel korábban Dózsa hadába. Kossuth nem véletlenül — hanem forradalmi múltja ismeretében —választja Ceglédet alföldi toborzó körútja első állomásául. „A vásártéren már egy felzúgó tenger várt reá, férfi fők tengere, melyet hullámmá pas- koltakfel szavai” — emlékezik Jókai 1848 szeptember 24-re, amikor Kossuth fegyverbehívó szózatára háromezer ember vonul táborba Ceglédről, s küzdi végig a szabadságharcot.

A reformkor Ceglédje a kertes faluformából épp hogy kibontakozni kezdő népes település. A városmagot a négy irányból — Pest, Jászberény, Szolnok és Szeged felől — összefutó utak találkozása jelöli ki, és alakítja szabálytalan négyszögűvé, nagykiterjedésű piactérré. Közepében áll az oromzatos-oszlopos homlokzatú, magas őrtornyú katolikus templom, előtte későbarokk Szentháromság szoborcsoport, mellette pedig az uradalmi nagyvendéglő és fogadó. Az 1834. évi nagy tűz után egy esztendővel kezdik el építeni a Pesti úton a kéttornyú, klasszicista református templomot, Hild József tervei szerint. A központtól kissé távolabb, a Szolnoki úton találja meg az ügyes-bajos parasztpoigár a tanácsházát, amelynek kosáríves kapuja fekvő oroszlánt tart zárókövén. Cegléd elöljárósága ez időben is két bíróból és tizenkét esküdtből áll, akiket Szent György napján egy évre választanak; a város rendjére a paraszthadnagy ügyel, aki alá öt tizedes tartozik, mindegyik egy-egy fertály felügyelője. Az 1841. évi rendezési terv a zsúfolt városmagot fellazítja — a nagy tűz pusztítása erre lehetőséget ad —, a szabályosabbá váló utcahálózatban az épületek túlnyomó része az alföldi parasztházak típusát képviseli. A kétbeltelkes települést a tűz előtt úgynevezett „akolkertek” vették körül, melyek a jószág téli elhelyezésére szolgáltak. A közlegelő felosztásával az istállós akolkertek fokozatosan megszűntek, városi beltelkekké alakultak át, az állat- állomány pedig a külterületre húzódott. így alakul ki a múlt század derekán Cegléden is a mezővárosokra oly jellemző tanyásgazdálkodás, melyet az a felismerés hív életre, hogy a munkahelyen való lakás mind a jószágtartás, mind a belterjesebb mezőgazdálkodás, kertészkedés, szőlőművelés esetében nagy előnyt jelent.

A város gazdasági életformájára a XVIII. század utolsó harmadáig a rideg állattartás jellemző, a végén azonban a 75 000 holdas határnak már csaknem a fele szántó. A fokozatosan művelés alá vonható terület nagysága erős vonzást gyakorol a környék népére, s Cegléd lakossága 1800-ra eléri a 10 000 főt, a XIX. század közepére pedig a lélekszám már 17 000 körül van. A munkavállalók növekvő száma a belterjesség irányában fejleszti a mezőgazdaságot, így gyorsul fel az 1800-as évek első harmadában a futóhomokos, vízjárta legelők feltörése és szőlővel való beültetése. Zsellérek hada teregeti szét a szélhordta homokhalmokat, buckákat, töltögeti a vizenyős laposokat, s a nagy munka eredményeként Cegléd szőlőterülete 1830-ra meghaladja a 3500 holdat. A róluk szűrt bor homoki ugyan, de a korabeli vélemények szerint nemcsak kellemes ízére, hanem erejére nézve is vetekszik a könnyebb hegyi borokkal. A város 1836-ban földesurától.

4