Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Kodály Zoltán: Magyarság a zenében (részletek)
KODÁLY ZOLTÁN MAGYARSÁG A ZENÉBEN NÉPZENE Bartalus gyűjteményében már 1883-ban megjelent egy különös dallam, összesen négy változatban (III. 8., 9., 79., VI. 4.). Nem tűnt fel senkinek, míg 1906-ban nagyobb számú rokona nem került elő. Ekkor világos lett, hogy e dallamokban a közép-ázsiai, kínai ötfokú hangrendszer él nálunk. Nemcsak egyes, szórványos példákban, hanem átjárja a nép egész zenei gondolkodását, s olyan dallamokban is felbukkan egy-egy jellemző fordulattal, melyek voltaképpen egészen más, esetleg nyugat-európai hangrend- szerbe tartoznak. Ötfokúság és pentatonizáló hajlam néphagyományunk alapvető sajátsága. Európai szomszédoktól nem vehettük át: egyiknél sincs meg. Már ezért is valószínű, hogy a honfoglalók kultúrájának tartozéka volt. De van rá közvetlen bizonyíték is. Legújabban előkerült néhány Volga—Ural vidéki dallam, oly népektől, kiknek ősei a magyarsággal nyelvi, faji vagy műveltségi kapcsolatban voltak. E dallamok nemcsak hangrendszerben egyeznek a mieinkkel, hanem dallamban, ritmusban is azonosak, valóságos variánsok. Minthogy azokkal a népekkel a magyarság sokszáz éve nem érintkezett, újabb átvételről, dallamvándorlásról nem lehet szó. így hát csak a régi közös dallamkincs maradványait láthatjuk bennük. Maga az ötfokúság még nem népi sajátság, hisz számos, különböző nyelvű és fajú népnél megtaláljuk. Eredete és múltja teljes homályban van. Legújabban a matriarchátus kultúrájával akarják kapcsolatba hozni. Nemzeti jelleget a sokféle, magában semleges zenei elem egyszeri, sajátos összetétele ad. A magyar zene minden eleme megtalálható más népeknél is egyenkint. De így együtt sehol. Már az ötfokúság is elkülönül aszerint, hogy melyik hangja szerepel záróhangnak. Nálunk csak egy lehet záróhang (gbcdf sorban: g). További tényezők: a szerkezet, a dallamvonal, a ritmus. [.. . ] Lehet nem ötfokú dallam is magyar? Dallam nélkül is tudunk magyar hatást kelteni, puszta ritmussal. (Dobszóval.) Ha ilyen ritmus nem ötfokú dallammal társul, akkor is lehet magyar hatása, feltéve, hogy a dallam nem valami más nép jellegét hordozza. Minden nép dallamára egyes tipikus szerkezetek, figurák, hangkapcsolatok jellemzők. Ezeknek sűrű ismétlésében vagy mások kerülésében ösztönös, mélyen gyökerező hajlam jut kifejezésre. A magyar dallam tipikus hangkapcsolatai mind az ötfokúságban gyökereznek. A magyarnak is lehetett olyan korszaka, melyben, mint az említett uráli rokon népek ma is, mást mint ötfokúságot nem ismert. Az ötfokúság a magyar melo- poeia alaprétege. Minden más, bármennyire meghonosult és magyarnak érzik: jövevény vagy későbbi fejlemény. A magyarság kialakulása előtti időkbe mai eszközeinkkel még nem látunk bele. Török és ugor elemeket még nem tudunk megkülönböztetni. Nem termelt a magyar ezer év óta újat, ami szintén jellemzi? Nem lehet jellemző az is, ahogy az idegen hatásokat magához hasonlítja, vagy elutasítja? Kétségtelen: minden műzenei próbálkozásunkban volt valami magyar, Tinódi óta, még ha idegen elemeket olvasztott is be. Különösen magyar a XIX. század népies dalirodalma. Már általános elterjedése is bizonyság, mennyire magára ismert benne a nemzet. Még a néphez is eljutott, annyira, hogy 1910 táján a középkorúak sok helyt nem tudtak egyebet Blaha Lujza műsoránál. A régi hagyományt félretolta nálunk az új divat. Az öregek, a 70 év körüliek alig tudtak belőle valamit, ők a régit őrizték s átadtak belőle a harmadik nem3
