Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - SZEMLE - Odorics Ferenc: Módszer és szemlélet szintézise (Gion Nándor: Latroicnak is játszott)
igazságérzetét, az egyenlőség ősi akarását fejezi ki. Török Ádám rablásait sosem nevezi bűntettnek, ő csupán „visszakéri a neki járó részt”. Úgy helyezi törvényen kívül magát, hogy a törvényt a „gazdák törvényének” tekinti, amely a gazdasági és a politikai hatalom birtokosait védi, tehát rá nem vonatkozik. A boldogság opponense, veszélyeztetője, lehetséges megakadályozója a rabságban, a hatalom rabságában tartott, így gonosszá tett ember. * * * A regény szereplői alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik csoport a valamilyen kényszer alatt élőké, a nem szabadoké. Ide tartoznak a vakondember-létű, „rosszkedvű, csúnya”, vagyontalan Kálvária utcaiak és tukiak, akik a lét kényszere alatt életben maradásukért dolgoznak. A vagyon szorításában a kapitalizálódó, feltörekvő német nemzetiség él (Johann Schank: téglagyár, Stefan Krebs: malom, Jakob Art: kocsma). A lét és a vagyon kényszerétől az örökölt vagyonnal rendelkezők mentesek: Váry János, a magyar földesúr és a szerb földesúri család, a Dunters- kiak. Szerzett szabadsága Török Ádámnak és Rojtos Gallainak van. Csoszogó Török Ádám törvényen kívül helyezi magát. Gallai István a Virágos Katonában citerajátékával menekül meg, a Rózsamézben jórészt Rézi dolgozik helyette, létkényszertől mentességét a vakondemberek „csúnya” jelzőjével szemben a „szép” jelzője is alátámasztja. A szereplők preferált értékeit szándékaik, akaratuk irányultsága alapján állapíthatjuk meg. Török Ádám „nem akar más keze-lába lenni” (szabadság), illetve vissza akarja kérni a „neki járó részt” (egyenlőség). Stefan Krebs meg akar gazdagodni (vagyon). Gallai István azonosulni kíván a Virágos Katonával, amely a kívülállás boldogságát jelenti. Majd a Virágos Katona helyébe Rézi képeslapja kerül, az emberek között megvalósítandó egyéni boldogság, végül a rózsaméz megszerzésével a közösség boldogságát helyezi értékrendje csúcsára. Azonban a közösségiség mellett megőrzi az individualitást is, mindenkihez tartozik és senkihez sem egészen. Nem kötelezi el magát csoportérdekeknek („Ha párttag lennék, most azonnal a Zöld utcába kellene mennem, és a kukacbál elmaradna. De én ma kukacbált akarok rendezni a gyerekeknek, hadd táncoljanak és énekeljenek.”), viszont bármely egyén, csoport, közösség akaratát hajlandó segíteni, ha az emberi boldogság és szabadság megvalósulását segíti elő. Az egyes nemzetiségek is reprezentálnak értékeket. Á németek a kapitalizálódás útján haladnak, kitartó, szorgos munkával, vagyonszerzéssel gazdasági hatalomhoz kívánnak jutni, ugyanis úgy vélik, hogy a vagyon biztosíthatja az etnikum fennmaradását, folytonosságát (Johann Schank: „...tudtam, hogy az ember csak akkor maradhat meg a saját bőrében, ha vagyona van.”). A szenttamási németség tudatosan törekszik önmaga átmentésére, a német nép magasabb- rendűségének hitében. A politikai hatalomból teljesen, a gazdaságiból pedig jórészt kiszorult magyarság vagy a lét szorításában (a Kálvária utcaiak és a tukiak), vagy a létkényszer fölé emelkedés komolytalanságában (Zöld utcaiak) nem tudatosítja kisebbségi sorsát. A magyarok közösségét Gallai citerajátéka, az esztétikum, a kultúra tartja össze. A németség a tudatos, a gazdasági hatalomhoz kötődő etnikai folytonosságot, a magyarság pedig a spontán, a kulturális közösségiségben való identitást képviseli. * * * A regényben megnyilvánuló alapvető értékek: az egyéni és közösségi boldogság, a szabadság, az egyenlőség, az individuum és a közösség megőrzése, a vagyon. Akár a metaforikus szerkezethez való kapcsolódását, akár a történetben betöltött szerepét tekintjük, a szereplők közül Rojtos Gallai István kerül a középpontba, így a regény értékhierarchiájának vonatkozási pontja az ő értékrendje. Ez az értékrend a regényben megnyilvánuló alapvető értékek közül csupán a Stefan Krebs által kifejezett értékkel, a vagyonnal áll szemben. Azonban a történet Rojtos Gal- lait Stefan Krebs fölé helyezi. Ugyanis Gallai Stefan Krebset először Váry János születésnapi kártyapartiján „győzi le”, majd Krebs életének, küzdelmének kudarca (öngyilkossági kísérlete) és Gallai „szép élete” az utóbbit emeli a történet kialakította értékrend magasabb szintjére. A németség gazdasági alapú megőrzése is a magyarság kulturális közösségisége alá rendelődik, mert míg a szenttamási németek közössége egyre fogy, Gallaiék szobája egyre több embert gyűjt össze közös éneklésre, citerahallgatásra. Végül a vajdasági magyarság sorsa a regény végén emblema- tikus utalással történelmileg új távlatot kap. Rojtos Gallaiéknál egy „jeles ünnepen”, nagyszombat estéjén összejönnek a szenttamási magyarok, mint általában szombat esténként, azonban ez az együttlét mégis különbözik a többitől. „Akkor éjszaka senki sem énekelt,” mint máskor mindig, csak a citera szólt halkan. És másnap reggel, harmadnapon „a magyar csapatok Szenttamásra értek”. A feltámadás napjának emblémája a Megváltó történetét összekapcsolja a vajdasági magyarság történetével, sorsával. Ha sem gazdasági, sem politikai erő nem tartja már össze az azonos nyelven beszélőket, a citeraszó, a kultúra kohéziója még igen. Gion Nándor a tények ugyan sajátosan rendezett, de „egyszerű” felsorolásával értékek szerteágazó rendszerét képes létrehozni. A világ tényszerű megragadása azonban filozófiai bűvész- mutatványok nélkül is a lét, elsősorban az életmód, a magatartás alapkérdéseire keres választ. Az individuum és az emberi közösségek (család, etnikum) megőrzésének lehetőségeit kutatja. 93
