Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - MŰHELY - Bosnyák Sándor: Modernség - értékőrzés (Beszélgetés Tornai József költővel)

és realista ábrázolása látható, hogy ilyesfajta valóságlátást és közben nagy művészetet együtt csak a németalföldi festészetben talál az ember. Nem véletlen, hogy mind a kettő síkságon születik.

Kiegészíteném azzal, hogy Petőfi költészetében a realisztikus jegyek mellett a néphagyo" mány rejtettebb tartományai is jelen vannak. Történelmi mondák emlékei, szólások, sá~ mánisztikus képzetek. Az Apostolból az is kitűnik, hogy a költő, ugyanúgy, mint a magyar táltos az égiek képviselője, révül, révülése alatt lelke az égbe száll, az istennel beszél, s amíg lelke távol van, zsibbadva, mozdulatlanul várja a test. Csupa-csupa archaikus képzet, s Petőfi olyan természetesen él vele, mint mikor levegőt vesz. De Aranynál is, különösen fiatalabbkori verseiben — elevenen él a sámánisztikus világkép. A magyar népi hagyományhoz való kötődés mindkettőjükben erős, és belülről fakadó, ezért zavarónak érzem, amikor Petőfit és Aranyt szembeállítják. Petőfiben a forradalmárt, a szent világszabadság elkötelezettjét, az előrevivőt, Aranyban a magyarság jellemét _0rz0 és kifejező megtartót látják.

A 30-as, 40-es évek polgári iskoláiban Petőfit és Aranyt alapként tanították, és ha még melléjük veszem Vörösmarty Mihályt, akkor azt mondhatom, hogy az első költői ösztönzések az ő oldalukról értek. Tőlük tanultam meg: milyen a vers, milyen a magyar gondolkodás, milyen a magyar irodalmi nyelv. Én sem akkor nem éreztem, sem ma, érett fejjel, nem érzek ellentétet a két költő között; mesterkéltnek tartom az ellentétek melletti érvelést. Inkább azt mondhatnám: sajnálatosnak kell tartanunk, hogy a két óriás közül az utóbbi időben, talán politikai félreértésből, csak Petőfit szokták kiemelni, és Aranyt nem a magyar költészet fő vonulatába sorolják. A két költőnek egészen sajátos szerepe volt a magyar kultúra döntő szakaszában. Ráadásul mind a ketten rendkívül tudatosak voltak. A népnyelvnek, a népi kultúrának, a népi Magyarország irodalmi megjelenésének olyan prófétái, költészetben, sőt a politikában is, hogy én elválaszthatatlannak érzem őket. Két másfajta vérmérséklet dolgozik, és írja a maga remekműveit, de azt hiszem, hogy ha akár Petőfi, akár Arany nélkül képzelnénk el a magyar gondolkodást, a magyar lelket, nem is beszélve a magyar irodalomról, csak valamiféle sivárságot találhatnánk.

Petőfi és Arany előtt a magyar irodalmi népiség már nagy utat tett meg. Balassi, Kölcsey, Czuczor, Vörösmarty — és folytathatnám a sort, Csokonai — költészetében a népdal hatása elő-előtűnik. Az 1848-as forradalom előestéjén Petőfi és Arany költészetében mi volt az a többlet, ami az elődök fölé emelte őket?

A többlet, ami Csokonaival szemben is föltűnik Arany és Petőfi költészetében, az, hogy ők már nem stíluskísérletként írnak ilyenfajta verseket, hanem magát a népi kultúrát, nyelvet, gondolkodásmódot, s mint az előbb kitűnt, hiedelemvilágot, és az alföldi életmód jellegzetes szokásait a legtermészetesebb módon építik be költészetükbe. A teljes megvalósulásnak vagyunk a tanúi, életnek és műnek olyanfajta egységéről beszélhetünk, amilyenről a korábbi nagy költők esetében nem lehetett szó, hiszen a népi kultúra a nemesi-rendi kultúra mögé szorult. Döntő az, hogy Csokonai nagyon jól tudta, Vörösmarty is, Balassi is, hogy mi ennek az értéke, de az még másfajta ízlésvilág, azt mondhatnám: másfajta ízlésdiktatúra korszaka volt, egészen a reformkorig. Petőfi és Arany megjelenésével egyszeriben átszakadnak a gátak; ez a lényeges: szabályszerű szerepcsere történik, a nemesi kultúra és a nemesi-udvarházi irodalom helyet cserél az egyszerű gubások (ahogy Petőfiék megfogalmazták) gondolkodásmódjával, nyelvével, természetesen nagy angol, francia és német balladák (Goethének és Herdernek a népköltészetre való figyelmeztetésével és a nyugaton megjelent népköltészeti antológiák) példájával és bátorításával.

Mivel magyarázhatjuk, hogy a XIX. század elejéig, de még Petőfi és Arany előtt is — a népdal mélyebb rétegei ismeretlenek? Amit ismertek, s ami észrevehetően hatott rájuk, az az újabb stílusú népdal. Elképzelhető-e, hogy a nép között sokat járó-kelő, a nép által garabonciásnak tartott Csokonai, vagy később a falusi környezetben élő Arany s a minden79