Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Az értelmiség a kisváros társadalmában (Baja értelmisége)
(al-) típusba tartozókkal rokon. Jó részük (és mindenekelőtt: a meghatározó jelentőségű nagyüzemek és mezőgazdasági nagyüzemek) érdekirányultsága ezen felül még csak nem is a helyhez, városhoz kötődik: legfontosabb szakmai, munkabeli és ezek következményeképpen egyéb kapcsolataik a városon kívül lévő irányító „felsőbb hatóságaikhoz” (vállalati központ, minisztérium) kötik őket. A bennük dolgozó értelmiségiek így nem elsősorban a városnak az értelmiségeként, sokkal inkább az országos (nagyvállalati, tröszti) érdekek képviselőjeként vannak jelen. Az értelmiségi tevékenységek és érdekek tagoltsága szükségképpen azok divergenciájával jár, nehezítve ezzel, hogy ,,a városban meglévő jelentős szellemi kapacitást a város érdekében működtessék”.2 A sokszínűség másik negatív következménye — első pillantásra talán paradox módon — a választékhiány, a munkahely megválasztása tekintetében érvényesülő alternatívanélküliség. Mert igaz ugyan, hogy a városban az értelmiségiek számára igen sokféle munkalehetőség kínálkozik, de éppen a sokféleség következtében egy adott szakmájú értelmiségi számára — ha a szakmájában akar dolgozni — nagyon kevés választási lehetőség marad. (Erdész számára csak az Erdőgazdaság, faipari mérnöknek a két nagy gyár, esetleg egy-két szövetkezet, agronómusnak a Mg. Kombinát és a tsz és így tovább.) Az alternatívanélküliség nem annyira önmagában, inkább következményeiben negatív hatású ... Az értelmiségi munkahelyek vázolt tagoltsága és erős sokfélesége értelemszerűen hozza magával az értelmiség szakma szerinti összetételének az alakulását. Ennek elemzése lesz a következő kérdés. A szakmastruktúra és változása A kiindulópont és az összehasonlítási alap nem lehet más, mint a két világháború közötti helyzet. Az értelmiség szakmai összetétele, illetve az összetételnek az országos arányoktól való különbözősége egészen egyértelműen a város gazdaságának és társadalmának ez idő szerinti alakulásából következik. A (tőkés) ipar fejletlensége, az ipar erősen manufakturális jellege nem kívánja meg a magasabb szintű irányítást: a műszaki-közgazdasági értelmiség alig-alig található meg a városban. Amíg az összes felsőfokú végzettségűek között a műszaki jellegű végzett- ségűek aránya az 1930-as években ékországosan 12%. Addig Baján a 2%-ot sem éri el.3 Hasonlóképpen, ahogyan nincs jelen a város gazdaságában a fejlettebb mezőgazdaság sem, ennek megfelelően hiányzik a képzett agrárértelmiség is. A mezőgazdasági felsőfokú képzettségűek országos aránya 10%, a bajai kevesebb, mint 1%. A közigazgatás, az oktatás- és egészségügynek az ezeknek megfelelő különböző pedagógiai, jogi, orvosi diplomások az országos arányokkal nagyjából egyező, esetenként azt valamelyest meghaladó arányban találhatók meg a városban. Ha a szakmaszerkezet két világháború közötti alakulását — az adatforrások hiányosságai miatt — nem is lehet nagyon pontosan és részletesen bemutatni, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Baja ebből a szempontból erősen elmaradt az országos fejlődéstől. Fejletlen, elmaradott szakmaszerkezet ez: szinte teljesen hiányoznak a modernebb, polgári jellegű értelmiségi professziók, meghatározó nagyságrendben a hagyományos (pedagógus—jogász—orvos) szakmák vannak. 2. Részlet egy interjúból 3. Az országos arány népszámlálási adat, a bajait]— különböző források egybevetésével — becsléssel állapítottam meg. (A becslésből eredő tévedés 1 %-nál több semmiképpen sem lehet.) 47
