Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Dudás Kálmán: Három in memoriam (Az önroncsoló, Kosztolányi városában, In memóriám Szirmai Károly - versek)
DUDÁS KÁLMÁN HÁROM IN MEMÓRIÁM AZ ÖNRONCSOLÓ Csáth Géza emlékének / Sarkító alkat? S ha alkatiság, mi része volt az eredeztetőnek benne: a századvégnek és -előnek? Mint tartozéka e paraszt köveknek: vetülete itt felismerhető: a valóság hathatott legkivált az Indulóra, szárnyat itt növesztett a borzadály az anyagismerő Varázsló lelkén —, hanem a hívás aminek engedett, az kihívás is egyben: megtöretésre eredt a hívó hangra? s mily nosztalgiák szikrája foghatott benne tüzet? az ismerhetőn túl kutatni szállt s nem lelhetett rá . .. amit keresett, rejtély a szakadék, ami felett megtört az ív, egy üstökös íve, s zuhant a fénylő élet a narkotizált elmével felidézett Semmibe — II II Mert itt a rimbaudi láng is hiába — okozat itt a méreg és nem ok a morfium: vak gyönyör az iránya- vesztett úton — lobogni másra szánta kezdete s nem felemás jeladásra, az ám! De mint követhet vonzatot? — az elme, sisteregve eufóriák zárlatán, kimerül a töltet, sivár a szűkült szemszögbe fogható világ: a Varázsló, ki hitte, győzni kélt, kialudt, üstökös-volta mindhiába. Csak tragikumnak nem csonka e pálya.
