Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Dudás Kálmán: Három in memoriam (Az önroncsoló, Kosztolányi városában, In memóriám Szirmai Károly - versek)

KOSZTOLÁNYI VÁROSÁBAN

K. D. emlékének

Hibátlanul elvégeztél te itt már mindent —

(szorong a néma vallomás két ifjú költő szívdobogásában, amint az állomásról, harmincegyben, a szegedi szőlőkben a drága küszöbig kísér, szavadat lesve — buzdításul?)

Hisz tudtuk már, nekünk, kik forrásaidnál léphetünk nyomdokodba, bármi elszánással, halálunk is csak kontár kezdetű ámítás lehet;

torzítóan meddő

tusáinkon túl mégis-mégis úgy esünk veszni e forró porba itt, hogy hitetőn: dacolni látjuk lángodat e pusztulással: lobog a mondhatatlanok fölött.

Vagy a szabatos Érv, a Védelem.

Jelkép. Mérték. Nem-múló Hang.

Vagy a talpig vértben Őrző.

Romlás ellen lélegzik művedben a Romolhatatlan.

IN MEMÓRIÁM SZIRMAI KÁROLY

Építed éjszakáidat áldozattá — elrendelés a dacos küzdelem, vernek szilánkolt jégcsapok, az évek, clamor, vulnera, sanguinis palam, causa in occulto ... s hogy végül is billen a mérleg s helyreáll a nyelve ok és okozat sík-torzulatán, a fájdalom az időköz szívében, csak az utal az igazságra: más mezben, hűlő lárva alatt is egy — eszmélek Rád örvényeink közén sihederfővel, te ködbe Magasló,

s vallom: egyéni s közösségi természetrajzát tételesen is példádon adatott tanulnom ... mindazáltal — Te szólsz e soromra? ha hála, érdem ott is, akkor is, mint itt, most: magyarmód méretik . Híveddé mégis más kötelezett, a lényegibb: a hontalan urak homályát szeldeső világod — emberségeddel volt találkozásom, önzetlen tettel lett ismerkedésem, mind közeledben, mind sugaradban.

36