Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (elbeszélés)

Domokosné,született Fronius Krisztina, csiripelő nőstén/veréb, tánclépésben szökdös egyik tiszt karjából a másikba; apám nem vesz részt a tobzódásban, nem érezve se igényt, se erőt, hogy a figyelem mellett még odaadásra is méltassa az eseményt; talán tudta, hogy a szabad mozgással táncoló júliusi publicum nem menekülhet a felelősség elől,amely még a közepes kaliberű embereket is megilleti,s amelyetmég én is éreztem, mikor a halpikkelyszemű szétroncsolt bivalyt négy-öt katona tragikus kellékként húzta a Mórul irányába, és lassan elnyelte őket a porfelhő. Fejveszetten, s ahogy ilyenkor il­lik, stratégiai hibákat egymásra halmozva, a nagy sikerű estélyt követő reggelen a had­sereg elmenekült: maga mögött hagyva a sivár képet, amelyet letarolt kertünk muta­tott, de ami még ennél is fontosabb; örökségként itthagyva a torzult tudatot, amely új helyzetben, először a terror, később a konszolidáció idején városkánk polgárai fejében megmaradt. SÜTŐ ANDRÁS ÜRÜGYÉN 34

Next

/
Thumbnails
Contents