Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kovács István: Bem József és az 1830-31-es lengyel szabadságharc
szeresen eltékozolta — a történészek értékelése szerint — cári kitüntetést érdemelt volna. Skrzynecki aztán a belga hadsereg nagy elismerésnek örvendő főfelügyelője lett. (Belgium — szerencséjére — az ő működése alatt nem keveredett háborúba.) De megemlíthetjük Henryk Dembinski nevét is, akit komoly felelősség terhel a litvániai felkelést segítő lengyel hadtest felmorzsolódásáért. Dembinski e hadtest zömének kapitulációja árán vezetett vissza egy kisebb seregrészt Varsóba. Ezért oly európai hírnévre tett szert, amely még Kossuthot is bűvöletében tartotta 1849 elején, amikor Magyarországra hívta főparancsnoknak. A méltatlan tábornokok névsorát folytatni lehetne. Listájuk már a felkelés utolsó szakaszában kialakult, az emigrációs pártharcok pedig újabb és újabb névvel bővítették. Voltak azonban olyanok is, akik igaztalanul kerültek rá. Közéjük tartozik Bem József tábornok, akinek főként azt vetették a szemére, hogy késlekedve csatlakozott a felkeléshez. Valóban, kirobbanása után közel három és fél hónap múlva jelentkezett katonai szolgálatra. Bem azonban nem Varsóban és nem is a Lengyel Királyságban élte át november 29. véres, dicsőséges óráit. Jóval később, Galíciában érte a felkelés kitörésének híre. Fél évtizede már, hogy az osztrák birodalom polgára Volt. Híján birtoknak, építészmérnökként, gazdatisztként, bérlőként tartotta fenn magát. Mielőtt Varsóba indult, ügyeit rendeznie kellett, és ez időbe telt. Megérkezése után néhány nappal kinevezték a könnyűlovasüteg őrnagyává. Az előléptetés, mondhatni, születésnapi ajándék volt. Bem 1794 március 14-én született Tarnówban. Életének állomásai megannyi történelmi fordulópont. Már a születési dátuma is az, mivel a Tarnówtól nyolcvan kilométerre fekvő Krakkóban Kosciuszko Tádé ez idő tájt szólítja harcba a nemzetet. Tarnów ekkor már több mint két évtizede a Habsburg-birodalom városa, Krakkó az ország második, 1793-as feldarabolása után is lengyel területen maradt. Kosciuszko szabadságharcának egyik célja: a felosztások érvénytelenítése. Felkelése azonban elbukott és Ausztria, Oroszország, Poroszország Lengyelországot leradírozták Európa térképéről. Krakkó Ausztriához került, s Bem családja az 1800-as évek elején ide költözött. Itt hallotta annak hírét, hogy Napóleon az 1807-es tilsiti békeszerződésben a Poroszországhoz csatolt lengyel területek egy részén létrehozta a Varsói Hercegséget. Az önálló lengyel államocska reménnyel töltötte el a bekebelezett tartományok lengyel lakosságát. 1809 újabb fontos dátum az újkori lengyel históriában és Bem életében is. Ferenc császár a spanyol felkelők sikerein felbuzdulva hadat üzent Franciaországnak; seregei betörtek Bajorországba és a Varsói Hercegségbe. A Habsburg uralkodó sorsa Wagramnál megpecsételődött. Elveszítette 1795-ben szerzett lengyel területeit is, az ún. Új-Galíciát, amelyet Poniatowski József serege szabadított fel —• Krakkóval együtt. Bem ekkor tizenöt éves múlt. Azonnal jelentkezett a hadseregbe; a varsói Tüzér és Mérnökkari Iskolára irányították. Tanulmányai befejezésével egy lovastüzérezredhez került Danckába. Tüzérfőhadnagyként részt vett az oroszországi hadjáratban. A Nagy Ármádia pusztulása után ismét danckai erődítménybe osztották. A fontos kikötővárost csaknem egy évig ostromolták a szövetséges hadak. Bem nyargalós ütegével többször kitüntette magát a harcok során. A város azonban, híján a felmentés lehetőségének, 1813 végén kapitulált. Bem megőrizhette kardját és kitüntetését. A liberális szellemű I. Sándor cár a Varsói Hercegségnek a Bécsi Kongresszus határozata értelmében hozzá került területein, létrehozta a Lengyel Királyságot. Lengyel koronával homlokán új államának alkotmányt adott, nemzeti hadsereget szervezett, széles körű politikai és kulturális autonómiát biztosított. Átvette a Varsói Hercegség francia mintára szervezett közigazgatási apparátusát és hadseregét. Ez Bem sorsát is meghatározta; jelentkezett az új lengyel hadseregbe. A reakciós pétervári udvari körök ingerülten szemlélték Sándor cár lengyelországi tevékenységét, míg a haladó orosz nemesség azt remélte, hogy a lengyel példa nyomán 60
