Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kovács István: Bem József és az 1830-31-es lengyel szabadságharc

Oroszország is hamarosan alkotmányt kaphat. Az uralkodó és lengyel alattvalóinak őszintén jó viszonyát fokozatosan megrontotta az, hogy a Királyságot gyakorlatilag testvéröccse, Konstantin nagyherceg és teljhatalmú megbízottja, Novoszilcov szenátor kormányozta. Amennyire népszerű volt a megnyerő modorú és rokonszenves Sándor, annyira visszataszító és ellenszenves Konstantin. A nagyhercegnek egyetlen „gyengéje” volt: a hadsereg. Beköszöntőül mindent megtett, hogy a francia hagyományokból táplálkozó forradalmi szellemet kiölje a lengyel kaszárnyákból. Ismét bevezette a testi fenyítést. A tisztek és közlegények közötti emberi kapcsolatot és az írni-olvasni tanulás áldásos hagyományát felszámolta. „Porosz—osztrák mintára főként a parádékra, mustrákra, a katonák küllemére” fektette a fősúlyt. Lobbanó természete a jutalmazó lelkesedés és az indokolatlanul büntető durvaság között csapongott. Mindazonáltal főként az utóbbi indulat tartotta hatalmában. Elégedetlenségét záporozó pofonokkal, ökölcsapásokkal fejezte ki. E tekintetben a tiszteket se kímélte. 1817-ben tiltakozásul öt fiatal hadnagy agyonlőtte magát. Bem József főhadnagy, aki az 1. könnyűlovasüteghez nyert beosztást, szintén összekülönbözhetett a nagyherceggel, mert 1816 végén „fél- zsoldra”, „javító-nevelő” állományba került, s néhány hónap múlva „családi okokra” hivatkozva kérte leszerelését. E folyamodványával nem állt egyedül. A napóleoni iskolát kijárt tisztek — az alacsonyabb rangúaktól a tábornokokig — kiábrándultságukban tömegesen léptek ki a hadseregből. Bem azonban fél esztendő múltán már ismét tényleges tisztként szolgált. Sőt, 1819 áprilisában alkapitánnyá, egy év múlva pedig kapitánnyá léptették elő. Ezt minden bizonnyal egykori danckai felettesének, a lengyel hadseregben is szolgálatot vállalt Bontemps tábornok pártfogásának köszönhette. Bontemps nagy érdeklődést mutatott az új fegyver, a rakéta (röppentyű) iránt. Tökéletesíteni szerette volna ezt a napóleoni háborúkban már bevetett tüzérségi eszközt. Bemben hasznos munkatársat talált. És a tehetséges fiatal tiszt, aki elsősorban szilárd hajtótöltettel kísérletezett, rászolgált a bizalomra. Egy alkalommal felrobbant a közelében lévő üst, s ez kis híján véget vetett katonai karrierjének. Az orvosok hetekig harcoltak szemevilágáért. Az arcába égett puskapor holta napjáig emlékeztette tudós igyekezetére. A baleset nem riasztotta meg, mihelyt felépült, folytatta a kísérletet. Eredményeit francia nyelvű munkában tette közzé, amelyet németre is lefordítottak. Ez nem kis elismerést szerzett személyének.

1822-ben, amikor mint a Nemzeti Szabadkőművesség tagját letartóztatták, ismét Bontemps tábornoknak köszönhette, hogy nem került börtönbe. A generálisnak valószínűleg azzal sikerült meggyőznie Konstantin nagyherceget, hogy ha a lengyel hadsereget fel akarja szerelni rakétatelepekkel, nem nélkülözheti Bemet. így pártfogoltját visszavették a hadseregbe, s egy év múlva rendőri felügyeletét is megszüntették.

1825 novemberében meghalt a lengyel történelem egyetlen népszerű cárja, I. Sándor. Jog szerint Konstantint illette a korona, de ő lemondott öccse, Miklós javára. A birodalmi hadsereg egy része Konstantinra esküdött föl. A katonaság forrongott. A birodalom demokratikus átalakítását, a cári zsarnokság megdöntését szorgalmazó orosz tisztek, Szergej Muravjev-Apostollal az élen, már korábban kapcsolatba léptek a lengyel összeesküvőkkel. Megegyeztek Lengyelország helyreállításának szükségességében. De a Pétervárott decemberben eldördült ágyúk kartácsai elsöpörték a nagy tervet és a nagy lehetőséget is. Oroszország és a Lengyel Királyság I. Mikíós személyében céltudatos és könyörtelen despotát kapott. A lengyel alkotmány és az állam maradék önállósága szálka volt a szemében. Minden alkalmat megragadott, hogy korlátozza, majd teljes egészében fölszámolja mindkettőt. „Az uralkodónak nem áll jogában kegyelmet gyakorolni az államellenes bűnök elkövetői fölött” — hangoztatta még trónralépése előtt. Hű maradt szavaihoz. A dekabristák vezetőit kivégeztette, a többieket, köztük az ösz- szeesküvésben részt vett oroszországi lengyeleket, szibériai kényszermunkára ítélte.

61