Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - DOKUMENTUM - Szabó Lőrinc: „Melyik szebb?” - Vidám és szomorú versek (közreadja: Tertinszky Edit)
... Kiapadhatatlan volna az emlékek forrása. Múltak az évek. Tóth Árpádot kiújult tüdőbaja a Tátrába szólította. Az első világháború után általános volt a „külföldszag” vágya mindenkiben. Pádinak egy lapbeli lírai kis színes híre egy eldobott narancshéjról a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán mutatta izzó vágyát a gyógyító Tátra hegyei közé. Azelőtt Svedlérre járt, most az állása lehetővé tette, hogy Ótátrafüredre utazzék. Engem is az ő példája vett rá első háború utáni külföldi utamra. Nekem Újfüredhez volt kapcsolatom. Előbb azonban oda szálltam, ahol Pádi lakott, az ófüredi Tátra-szanatóriumba. Képzelheti a költő meglepetését a váratlan viziten. A portás a kis haliból hívta elő a hírrel, hogy pesti vendége jött. Akkor is éppen sakkozott; mosolyogva állt föl asztalkája mellől, egy pálma alól, leverte szivarja hamuját és hitetlenkedve és imbolyogva indult felém: „Hogy kerülsz ide, mi újság otthon? Én másnap átkerültem Újfüredre, és harmadnap bemutattam a költőt Vág igazgatóéknak, régi tisztelőinek. Ettől kezdve Tóth Árpád mindig a baráti Újjfüredre ment, ha a Tátrába utazhatott. A klimatikus gyógyhelyen főképp pihennie, híznia, erősödnie kellett. De szinte rögtön középpontja lett a társaságnak nevezetes vendége Újfürednek, mint valaha Arany János Karlsbadnak. A később felépült óriási „Palace” szanatórium termeiben, csöndes nyári és téli séták során vagy az igazgatóék villájában mindenki csüggött az ajkán, sziporkázó megjegyzésein, halk gúnyján és öngúnyán, amellyel a Varázshegy betegeinek kedves bolon- dériáit és szerelmi játékait fűszerezte. Kifogyhatatlan volt rajzos és fejtörős játékok kieszelésében és irányításában. Néha verset írt egy-egy élményéről, magáról a„Palace”- ról is, vagy pedig cikket Az Est-be. Utólag azt hiszem, az volt a legérdekesebb, amelyben az örökségét a magyar irodalomra hagyó „Baumgarten Ferenc különc tátrai halálát” írta meg. Kései versei tele vannak tátrai emlékekkel. Múltak az évek, a költő mind ritkábban utazhatott fel a robotból a gyógyító magas- hegységbe. Már a szerkesztőségbe is alig járt be. Utolsó félévében csupán egyetlen-egyszer, azt is inkább dacból. 1928-ban eljött a vég, mellyel egész életében megbarátkozni kívánt. Mikor utoljára láttam, mintha inkább már ő vígasztalt volna bennünket. Felöltözve, csontig soványodva ült és feküdt bőrfotelében, várbeli, Werbőczi utca 13 alatti lakásán. Nem hagyta, hogy kórházba vigyék, felesége és édesanyja ápolta. Felállt, elénk jött, nadrágjának a szára úgy lengett-lógott a combján, mint vékony karón. Domború, nagy homloka iszonyúan megnőtt a beesett arc fölött, fekete keretű szemüvege még tágabbra rajzolta mély szemei kerületét. Bútorokba kapaszkodva tett néhány lépést. Fulladozott,alig bírt beszélni. Éppen az utolsó kötete levonatát korrigálta. „Lélektől lélekig”, — mondta, — „jó lesz ez a cím?” Ugyanakkor még naptári verseket írt lapjának karácsonyi ajándékkönyvébe. Lassan rótta a tisztázat betűit, félórába telt 12 sor leírása, de nem engedte, hogy mi másoljunk neki. Amíg dolgozott, kiküldött bennünket, engem és Mikes doktort, a szobából: szemérmes volt, szégyellte végső gyöngeségét. Utolsó nap Babits verseit olvasgatta, este tízkor jóéjszakát kívánt a feleségének, édesanyjának és kislányának, Eszternek, aki már akkor verselgetett és az éjszaka folyamán, 1929 november hetedikén, 42 éves korában észrevétlenül örökre elaludt. A Farkasréten temettük. Egyik legtisztább öröme életemnek, hogy Összes Verseinek és Összes Versfordításainak két kötete, melyet én rendezhettem sajtó alá, rögtön a megjelenésekor már széles népszerűség és egyre sugarasabb jövendő felé indult. (1955) JEGYZET Az itt közreadott két dokumentum Tertinszky Edit tulajdonában található, aki szerkesztőségünkkel a következőket közölte: „1955-ben Szabó Lőrinc Tóth Árpádról szóló visszaemlékezését a Rádió hangmúzeuma részére én vettem fel. Ezt a dokumentumot 1961. április 11-én este 2105 perckor sugározta a Kossuth Rádió, a Tóth Árpádra emlékező »Esti sugárkoszorú« című műsor keretében. Bevezette: Szabó Lőrinc (hangfelvételről), közreműködött Básti Lajos, Kohut Magda, Tímár József; továbbá a költő lánya: Tóth Eszter; szerkesztette: Tertinszky Edit”. 80
