Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - DOKUMENTUM - Kós Károly Áprily Lajoshoz írt kiadatlan leveleiből (Közreadja: Csép Ibolya)
KÓS KÁROLY ÁPRILY LAJOSHOZ ÍRT KIADATLAN LEVELEIBŐL Áprily Lajos 1967-ben bekövetkezett halála után hagyatékából napvilágra kerültek írótársai levelei. Ezek közül az egyik legértékesebb köteget Kós Károly levelei képezik. Kós Károly 1977-ben hunyt el, s halála egy korszakot zárt le: egy nemzet jajkiáltásának, élni akarásának és kulturális felemelkedésének korát a világháborúktól felszaggatott Európa közepén. Az erdélyi magyar irodalom e két jelentős alakjának barátsága és levelezése majdnem félévszázadon át, 1921-től Áprily haláláig tartott. Kós Károly metszett tollal írt sorait olvasva nemcsak értékes irodalomtörténeti forrásanyaghoz jutunk, de a XX. század egyik legnagyszerűbb egyénisége bontakozik ki előttünk: hatalmas akaraterejével, amellyel a kisebbségi sorsba került magyarság irodalmának kibontakozásáért és fennmaradásáért küzdött, tiszta logikájával és szigorú következetességével, sodró szenvedélyességével és el lágyulásával — hitével az emberben és a jó győzelmében. Ez a hite adott erőt, hogy annyiféle tudjon lenni: építész, grafikus, író, szerkesztő. 1921. június 20-án küldte el első levelét a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba, amelyben a tantestületet köszönti abból az alkalomból, hogy a kalotaszegi Kiáltó Szó című röpiratára csatlakozásukat fejezték ki. Az utolsó bekezdésben szói közvetlenül Áprily- hoz, a költőhöz, aki itt tanított és már több verse megjelent, ez évben első kötete is (Falusi elégia, 1921). Most még hivatalos-ünnepélyes a hangja, majd csak 1924-ben válik barátivá. Az évek múlásával közös munkásságuk során egyre szorosabb kapcsolat alakult ki kettőjük között, a levelek meghosszabbodnak, megsűrűsödnek, különösen az ötvenes évek közepétől. Az alábbiakban közölt levelek közül az első (1936. VII. 9.) Áprily nyári tervének ismertetésére Válaszol. A költő ekkor a budapesti Baár Madas leánygimnázium igazgatója, tanítványaival erdélyi körutazásra indult. Megmaradt fényképalbumának naplószerű feljegyzéseiből pontosan követni lehet az utazást. Július 16-tól augusztus 8-ig tartott, 20-án Vasárnap jártak Sztánán, Koós Károly maga építette „Varjúvárában”. Kolozsvárról rándultak át a levélben javasolt úton: Hunyadtól Kalotaszegen keresztül Körösfőig kocsin, s innen gyalog a Részegen át Sztánáig. Itt Szentimrei Jenővel, a „Liszt-fejű” költővel valóban találkoztak, s késő este mentek vissza Kolozsvárra. Az 1958. március 10-én kelt levél lírai vallomás, melyet Áprily megjelent verskötete (Ábel füstje, 1957.) váltott ki Koós Károlyból. A könyv a már megjelent kötetek válogatott költeményeit, a negyvenes és ötvenes évek új, eddig kiadatlan verseit és két verses drámáját (Idahegyi pásztorok, Oedipus Korinthosban) tartalmazta. — A levél végén említett Tabéry Géza, akinek halálhírét közli Kós Károly, író és Ady-kutató volt (Csinszka jóbarátja), s a nagyváradi Ady-múzeum igazgatója lett, melynek anyagát maga gyűjtötte össze. A harmadik, 1960. április 15-én írt levél új lakásáról ad hírt. Hosszas hányódás után kapta, mivel a sztánai kedves fészket feldúlták az ötvenes évek közepén, s kénytelen volt Kolozsvárra menekülni. A lakás nagyon kicsi volt, alig pár lépés a szobája, íróasztala a felét elfoglalta — de az övé Volt. 1973-ig, felesége haláláig éit itt. Ebben a szobában kezdte gyűjteni életrajzi feljegyzéseit — erre céloz az „írói elgondolásaim” kifejezéssel —, azonban csak az 1910-es évekig jutott el, ekkor (1963-ban) ágynak döntötte egy szívroham, s az összegyűjtött anyagot unokaöccsének adta át. A levélben alább Illyés Gyula új kötetéről ír: az Új versek 1961-ben jelent meg. A másik író, akit említ, Tamási Áron. Akkoriban megjelenő új regénye a Szirom és Boly. 81