Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - MŰHELY - Pálfy G. István: Két évad között (Tűnődő sorok a kecskeméti színházról)
Szólamok helyett a valóság megismerését. Az előadás bántó zökkenőit illetően az már nem rajta múlott, hogy főiskolát végzett fiatal színészeknek nem sok fogalmuk van a dzsentriről, a Trianon keltette hangulatokról, sőt egy csárdást se tudnak tisztességgel eltáncolni . . . Ellentmondásnak látszhat, pedig nem az, hogy ugyanakkor néhány fiatal színész épp ezekben az években bizonyíthatta távlatosabb reményeket keltő tehetségét. Már csak azért sem ellentmondás ez, mert nem mindegyikük végzett főiskolát, viszont csaknem mindegyiküknek volt már színházi előgyakorlata. Kiss Jenő a Végeladásban, Balogh Tamás ugyancsak ott és a Fekete szárú cseresznye pópájaként, Varga Katalin pedig Rozewicz Fehér házassági ban Vált nagyobb feladatokra érdemes színésszé. Beke főrendezőségének idején lett igazán megoldottá a Kamara Színház sorsa; akkor vált benne folyamatossá a játék, s akkor kapott viszonylag egyértelmű feladatkört. Ezek a tények bárhonnan nézve, eredménynek számíthatnak. Váratlan volt tehát az évad közbeni hír, amelyet többek között a Magyar Nemzetnek épp az a száma közölt (1981. január 21-én), amelyben a hír fölött ott áll a lap lényegében fenntartás nélküli elismerést tartalmazó kritikája a Beke rendezte Fehér házasságról: „Rendkívüli társulati ülést tartott Kecskeméten a Katona József Színház .. Ezen a rendkívüli ülésen a megyei tanács illetékes vezetője „rámutatott, hogy a korábbi sikerek után visszaesett a színház művészeti színvonala. Bejelentette, hogy ezen a vezetőség megújításával kívánnak segíteni...” Visszalapozva az országos kritikákat, sehol sem találni bennük olyan erőteljes elmarasztalást, amely a gyors váltást magyarázhatná. Hasonló kritikai megjegyzések bármely színház bármely előadásával kapcsolatban elhangozhatnak és el is hangzanak. Általában minden lényeges következmény nélkül. És ez így természetes, hiszen a véleményalkotás lehetősége senkit sem hatalmazhat fel pallosjoggal. Kétségtelen, hogy Beke színpadi víziója korántsem olyan artisztikus, mint Rüszté. Vitázni lehet vele az aktualizálás túl erős hajlama miatt. Magunk is fölöslegesnek gondoltuk a Ziska fontos és becsületes mondandójú, de túlhangsúlyozott keretjátékát; az időszerűsítés könnyű megoldásának véltük Anouilh Beckettjében a színpadra tett tévékészülékeket, és Roze- wicznél is éreztük a többszólamú jelentés egyszerűsítésének, gondolati szelídítésének a szándékát. Ezek valóban megfontolandó hibák, amelyek azonban egyetlen pillanatra sem takarták el a célt, sőt általában épp a cél minél biztosabb elérésének a vágyából születtek. Az előadások itt-ott túlontúl is közérthetőek és sugallóak kívántak lenni. Bekének határozott mondanivalója Van a világról, de hogy megértsék, olykor hajlamos az egyszerűsítésre. Utóbbi évadjainak azonban mégsem a szimplifikálás volt a legfőbb, a meghatározó vonása. Az aktualizálónak értékelt Beckett például nem kisebb kérdést vetett fel, mint azt, hogy a hatalomba került népfiaknak mit kell választaniuk: a maguk jólétét vagy a nép szolgálatát? Az erkölcs mérlegén mi a nehezebb: a felfelé néző barátság vagy a népemhez kötő kapocs? A Fehér házasság pedig még szelídített változatában is az álszent nemi prüdéria elleni hadjáratnak tekinthető, még akkor is, ha Rozewicz eredetileg többről beszél. Nem biztos, hogy Bekének éppen ezt az utóbbi utat kell folytatnia, s éppen itt találhatja meg a korszerűség kulcsát, de a kísérletezés jogát, ha mástól nem, tőle se vitathatja el senki. A kecskeméti színház nem is kapott kritikai kőzáport az utóbbi időben; így tehát az említett rendkívüli társulati ülés is inkább belső véleményekre támaszkodhatott, semmint kritikai elmarasztalásokra. Ebből viszont az is következik, hogy Beke nem a színházon kívül, hanem a saját színházán belül „bukott meg”. De hogyan? És miért? Azoknak az esetleges ellenállása, akik régi sikereikre áhítozva szerették volna visszacsempészni a színpadra az operettet, aligha dönthet el ilyesmit. Operett már Rusztnál sem volt, a Beke-korszakban viszont legalább zenés játékokkal vigasztalódhattak. 75
