Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - MŰHELY - Kozma Huba: Egy progresszív irodalmi folyóirat (Negyven éve indult a Magyar Csillag)

csillag” fejezi ki a leghívebben a lap programját is. Akkoriban a magyar szó hangoztatása németéi lenességet is jelentett egyben.13 A címváltoztatás beszédes emléke az a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött papírlap, amelyen Illyés a felmerült javaslatokat rögzíti. A huszonnyolc (Fáklya, Figyelő, Magyar Néző, Magyar Tisztás, Hajnal, Udvar, Magyar Bástya, Magyar Őrjáró, Virrasztó, Magyar Liget, Magyar Csillag, Magyar Mérleg, Magyar Toll, Irodalom, Jó Hír, Magyar Téka, Magyar Hírvivő, Magyar Gondolat Magyar Mérték, Magyar Lugas, Magyar Auróra, Szikra, Magyarok, Verőfény, Kaptár, Világosság, Ugar, Atlantisz) javaslat olvastán feltűnő, hogy közülük tizenhat a születendő folyóirat magyarságát hangoztatja. Jellemző az is, hogy több cím ezenkívül is hirdeti a különállást, (pl.: Magyar Tisztás, Magyar Bástya, Atlantisz), s közülük néhány a békés élet nosztalgiáját sugallja (pl.: Kaptár, Magyar Lugas, Magyar Liget).

A választott Magyar Csillag elnevezés a hivatalos magyar politikától elkülönülő utat jelzi. Azt az utat, amelyen a Magyar Csillag munkatársai a későbbiek során valóban haladtak is. A kényszerű címváltás következménye, hogy az új folyóirat írói továbbra is a Nyugat munkatársainak vallották magukat. Később, egyik vitacikkében Illyés Gyula ezt írta erről: „ .. .írók és szerkesztők a Magyar Csillag nevét mind átmenetinek tekintették, s mindnyájan mindvégig megújítottan is azt a régi — azt az Osvát—Ady— Móricz—Babits kialakította — Nyugatot akartuk folytatni, melynek fenntartását a haldokló Babits mintegy végrendeletileg hagyta ránk.”14 Mint Schöpflin az első szám beköszöntőjében írja, a Magyar Csillag a régi nagy folyóiratok hagyományát, művészi igényét— Kazinczy: Orpheus, Kisfaludy Károly: Auróra, Vörösmarty és Bajza: Athé- neum, Arany: Koszorú — kívánja továbbvinni, és nem utolsósorban a nagy elődét, Babits Nyugatáét. „Egy pásztortűz kialudt, egy másik kigyulladt.”15 Az idősebb nemzedék képviseletében ugyancsak Schöpflin a Babits Emlékkönyv „Babits és a Nyugat” című írásában ezt írja: „A Nyugat pályája véget ért Babits Mihály halálával. De megmaradt a hagyomány, melyet az ő neve jelent. A tűz nem alszik. Mi új tűzhelyen fogjuk ápolni és éleszteni, akik, fiatalok és öregebbek, Babits körül gyülekeztünk. Érezzük és tudjuk, hogy a magyar irodalomnak is szüksége van rá.”16

Az olvasók a vártnál is nagyobb érdeklődést tanúsítanak az induló folyóirat iránt. Az első szám egy hét alatt elfogyott, a második kiadást még októberben árusítani kezdték. A szerkesztőknek egy év múlva sikerült a lapengedélyt úgy módosítaniok, hogy az új engedély lehetővé teszi a havonkénti két megjelenést, ezentúl — mint a Nyugat — minden hónap elsején és tizenötödikén jelent meg a Magyar Csillag. Ebből az alkalomból Illyés Gyula összegzi az eddig megtett út eredményeit, s az első év munkája után nyugodt lelkiismerettel írhatja le: „Úgy érzem, bíznunk lehet útirányunkban.”17 A folyóirat száműzte lapjairól az irodalomhoz sajnos ezidőben oly közelálló személyeskedés és megalapozatlan vádaskodás hangját, a Magyar Csillagon belüli viták kevés kivétellel elvi okok miatt robbantak ki. Jellemzőnek érezzük például, hogy mindjárt az első évfolyam második számában kemény bírálat alá veti Szentkúthy Miklós Kerényi Károly mítoszértelmezését, amely a fajelmélet szolgálatába szegődött német történelemszemlélet hatása alatt áll; jellemző hasonlattal: „művei és előadásai, mint a bor, csak bódító hatásúak” — érzékelteti a szerző Kerényi és a német szemlélet jellegét, s talán a fajelmélet lényegét is.18 Sajnálatos, hogy Szerb Antal és Devecseri Gábor nem érzékelik Szentkúthy vágásának igazi irányát, s a szellemtörténeti iskolát támadni érezvén, sértett elkeseredettséggel védelmezik Kerényit. Szentkúthy válasza még egyértelműbb: ,,.. . .a tények, a gondolatok és az igazi törvények nevében tiltakozom üres frazeológiák ellen”19 — írja, majd később így jellemzi Kerényi eszmerendszerét: „ .. ha kihúznánk Kerényi nevét a címlapról, X átlag német ún. tudományos könyvvel összetéveszthető.”20

Sikerült „szekértáborba” gyűjteni az írók legjobbjait, olyan humanista, fasisztaelle64