Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - MŰHELY - Gyurácz Ferenc: Veres Péter magyarságszemlélete
as szárszói találkozóig megtett. Már első korszakában is többször említi, hogy az ember legalapvetőbb ösztöne és vegetatív szinten az egyetlen és állandó törekvése az ön- és fajfenntartás, a megmaradás. A Szárszó ban történelmünkre és saját, balmazújvárosi tapasztalataira hivatkozva leírja, hogy a létminimum alatt, a Vegetatív szinten élő szegényparasztság megmaradását semmilyen társadalmi törvények sem magyarázzák meg érthetően. A vegetatív létben élő ember hasonlatos a növényekhez és az állatokhoz, melyek az alkalmazkodás csodálatos példáit mutatják. „Ugyanazzal a természetes ösztönnel történik ez, mint ahogy a lemmingek vagy a pockok ellepik a tájat, de azzal a különbséggel, hogy az ember jobban kézben tarthatja — tarthatná! — a sorsát.” Mert: „. .. nemcsak az osztálysors determinál, hanem a népélet, a tenyészet törvényei is beépülnek az emberbe ... A tenyészet törvényei társadalmi törvénnyé válnak... nincs hiteles társadalomtudomány, és nincs történelem, tehát nincs helyes politika ... a néptenyészet tényeinek és törvényeinek a megismerése és megértése nélkül.” Ezek pedig: „Egy kicsi boldogság, vágyálom és teljesülés, pillanatnyi jó közérzet, aztán újabb vágyak, újabb erőfeszítések, mindez valami öntudatlan tenyészet-dinamizmus, mint a mezei, erdei és vízi állatoké. Erre a népi dinamizmusra épülnek a nemzeti államok . .De már első korszakában is gyakran von párhuzamot a földben erősen megkapaszkodó gyomnövények és az ember között. 1943-ban így ír: „... az ember nem növény, jól tudom én is. Más törvényei is vannak, de ezek a törvények is az életéhez tartoznak. A mi népünknek is az a legfőbb hivatása, hogy éljen, dolgozzon, játszódjon, verekedjen: örüljön a gyerek a cimboráinak, a fiú a lánynak, a férfi az asszonynak, az anya a gyerekének, az öregember az unokájának. Ehhez a nagy célhoz minden csak eszköz, a >>hivatás«-ok, és az »eszmék« is. Mert az eszmék és rögeszmék eltűnhetnek az eszmék és rögeszmék felröppentőivei együtt, de az ösztöneiben erős nép megmarad.” Egyéni sorsa, a paraszti sors szinkron és — az így szerzett empátiával — diakron átélése arra tanította Veres Pétert, hogy az ember mint természeti lény, tenyésző ösztönlény bámulatos teljesítményekre képes, s az ösztönök a vegetatív szint fölött is hatalmas erejűek. Természeti tulajdonságok ezek, s ezt Veres Péter úgy fordítja le: fajiak. Voltak etnikumok, amelyek — bár esetleg kedvezőbb társadalmi viszonyok között és magasabb életnívón éltek, mint a XX. századi magyar szegényparasztság — megszűntek létezni, vagy fölszívódtak más etnikumokba. A hosszú időn át eltérő földrajzi és társadalmi körülmények eltéréseket hoznak létre a tenyészet erőiben, pl. a genetikai meghatározottságokban is. (Vö. Czeizel E. Kritika, 1979/6.) így hát a tenyészet törvényeinek eltéréseiből következik Veres Péternél a faji terminológia és faji eszme. Ennyiben a „társadalomélettan” előzményének tekinthető. Ez az állításunk, azonban továbbra is hipotetikus marad, további, részletes filológiai alátámasztást és elméleti elemzést igényel. Azonban bármi is az alapja és mibenléte Veres faji eszméjének, kifejtése a harmincas években nem volt szerencsés. Mert bár a Veres Péter-féle „faj” nemcsak terminus, hanem egy olyan világnézet szerves eszméje, amely a biológikus mozzanatok ellenére sem nevezhető retrográdnak — mégis, a terminológiai azonosság sokak szemében a jobboldali fajelméletekkel való eszmei azonosságként tűnhetett föl. S noha ez a látszat hamis, gyakorlati politikai szempontból ez mit sem számít. (Különösen, ha tudjuk, hogy századunk kedvezett a hamis látszatokra épülő politikáknak.) 3. (Nép) Veres Péter nép-fogalma a feudalizmus-ellenes ideológiák nép-fogalmának örököse. Ezt az egykori népszemléletet—amely a feudalizmus társadalmi struktúrájának megfelelően elsősorban a parasztságot értette „nép”-en — a kapitalizmusban részben felváltotta a társadalom osztályszempontú szemlélete, részben továbbélt a romantikus antikapitalizmus különféle változataiban, különösképpen a kontinens 65
