Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - MŰHELY - T. Bíró Zoltán: Magyar művelődés, magyar társadalom (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről)

az európai magaskultúra, nem a népi mélykultúra és az egyetemes kultúra, Vagy más népek kultúrája között látta tehát az ellentmondást, az ellentéteket, hanem a józan közösségi érdekek, a kulturális önépítkezés természetes igénye és az elvtelen-nemze­tietlen önfeladás, a szocializmussal is szembenálló igénytelen és szellemet-erkölcsöt bomlasztó, nyugatmajmoló konzumálódás között. Elsősorban ilyen okokból állt öröm­mel olyan ritka és életképes megmozdulások mellé, mint amilyen például a „Röpülj páva” mozgalom volt. Veres Péter tehát nem volt elzárkózó, mint ahogyan megalkuvó sem volt az általa legfontosabbnak vélt ügyekben. Helytelennek tartotta az elzárkó­zást, a dogmatikus beszűkülést az anyanyelv dolgában is. A magyar népi gondolkodás- módot és nyelvet nem állította szembe a művelt huszadik századi európai ember gon­dolkodás- és kifejezésmódjával: ,,. . . Ezek nélkül a magas fogalmak nélkül a paraszt csak tévelygő és ténfergő koldus lehet a magyar közéletben.”47— vallotta, s épp azért, mert látta ennek politikai, s társadalomformáló jelentőségét, de társadalmi feltételeit is, mindjárt hozzáteszi: „.. . Milyen messze vagyunk attól, hogy beszélt népnyelv, hivatalos nyelv és magas irodalmi nyelv azonosuljanak. Ehhez egész társadalmunkat újra kell építeni.”48 íme, egy különösen nagy és fontos feladat a népi demokratikus társadalom számára: megteremteni a hatalom, a közigazgatás, a művelt értelmiség és a dolgozó magyar nép kontaktusát, gondolkodásban és nyelvben, létrehozva ezzel a valódi demokrácia alapjait, illetve a demokráciának olyan társadalmi intézményes feltételeket teremteni, amelyek aztán természetesen kialakíthatják e kontaktust, pon­tosabban megszüntethetik a még mindig jelenvaló kulturális kettéhasadást. A nemzeti-társadalmi egységesülésnek, az egyes társadalmi rétegek mindennapi kapcsolatának a megvalósításában látta Veres Péter az értelmiség, a közéleti ember legfőbb feladatát. Az értelmiséget nem csak kultúrahordozónak, de kultúraterjesztő­nek szerette volna látni. A legfőbb értelmiségi-közéleti funkciót ebben határozta meg, ezt tanúsítja az agrár, a műszaki, a pedagógus, vagy a néprajzos szakértelmiséghez szóló minden írása. Egyetlen kategóriába vonta az ilyen értelemben tevékenykedő értelmiségit: a „humán értelmiségi” kategóriájába, majd ezt a fogalmat tágította később „közéleti értelmiséggé”. Ettől a művelt, mozgékony közegtől várta, hogy megtegye a legfontosabb lépéseket a kulturális kiegyenlítődés felé: „Neki kell meg­fogalmaznia, közérthetővé, közgondolkodássá formálnia a művészetben, irodalomban, gondolkodásban, tudományban, amit a történelem minden új szakaszában az élet fel­vet.”4" A legjobb és a legteljesebb értelemben használt „ismeretterjesztő” hivatásról van itt szó. Hiszen a feladat: hidat verni a nép műveltsége és a magaskultúra között, „megteremteni a szociológiai kultúrát, azt, hogy a magyar nemzet, mint közösség, tudjon önmagáról — tudjon mindent, amit tudni lehet és tudjon abban „hierarchiát”, értéksorrendet teremteni.”50 Képes legyen tehát feldolgozni és alkalmazni is az elsa­játított kultúrát, lehetővé téve általa a nép alkalmazkodási képességének fejlesztését, alkalmazkodását a történelmi folyamatokhoz, változásokhoz. Az értelmiségi szerep így válhat közösségi értelemben hasznos funkcióvá, s a műveltség ezáltal válhat politi­kai kultúrává, a művelődés pedig cselekvéssé a nemzet javára. Volt ok hangoztatni ezt a követelményt a felszabadulás után is, hiszen a magyar értelmiség egy része nem érzékelte e feladatait, mint ahogy kevéssé érzékelte a néphez tartozása tényét és lényegét is, a nemzet életében adódó közösségi tennivalóit és közművelődési köteles­ségeit. Abból adódott ez elsősorban, hogy a magyar polgári fejlődésnek megfelelően, az értelmiség csak igen ellentmondásosan, felemás módon alakulhatott ki, s a huszadik század magyar megkésettsége nemigen segítette hozzá az országot, s még kevésbé az ország népét, hogy elég erős saját nemzeti értelmiséget teremtsen. A NÉKOSZ-moz- galom sem pótolhatta—főként igen rövid létezése okán— mindazt, amit a magyar fejlődés egy évszázada nem volt képes megfelelően kialakítani. így az értelmiségnek 57

Next

/
Thumbnails
Contents