Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - MŰHELY - T. Bíró Zoltán: Magyar művelődés, magyar társadalom (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről)

akiket még a feudalizmus törvényei húznak le, s a kapitalizáció csak távolabbról érint, de a városokban létalapot kereső, tehát mozdulni akaró vagy mozgásra kényszerített parasztokat is, akiket már a kapitalizálódó, polgárosodó város sorvaszt és tesz a kültelkek nincstelen, politikátlan és kulturátlan félproletárjaivá. Ez a kép a legfájdalmasabb, mert a legkilátástalanabb és a leginkább megalázó: ez a meghajszolt, város széleinek „tintapofájú, félvad kocsisa”, aki megjelenésével, káromkodásával riasztja a színházba siető polgárokat.15 Akinek a munkaerejéből felépül a város, de aki éppúgy nem állampolgár Budapest számára, mint Latin-Amerika számára az indián. íme, a megfordított „kulturdinamizmus”: a régi kultúra rohamos lebomlása, elvesztése és helyében semmi, legfeljebb a városszéli lumpenvilág szubkultúrája, szőve dacból és keserűségből, káromkodásból és köpködésből, hogy nyújtson csekély védelmet és hűvös, rideg otthont az idegen világgal szemben. Ez a tömeg már nem kultúrateremtő és nem kultúrahordozó, elfárad, kimerül fizikailag és szellemileg egyaránt, elveszti kapcsolatát a saját múltjával és lassan átadja magát a kulturális megsemmisülésnek.

Van-e megoldás? Menthető-e még az a kultúra, amely így bomlásnak indult? Várhatjuk-e még a magyar kultúra megelevenedését? Ha a hiba a társadalom szerkezetében van, a társadalom szerkezetét kell megváltoztatni! Ezért bízik Veres Péter a még kis számú szervezett ipari és földmunkásságban, a kollektivizmus és a társadalmi tudatosság erejében. Mert az ő szemében világos közösségi igazság, ami akkor még az értelmiség legnagyobb részében legfeljebb privát igényként formálódik: „Gazdasági felemelkedés nem lehet kultúra nélkül, kultúra nem lehet szellemi szabadság nélkül.”10

A népi-nemzeti kultúráért

A két kultúra — mint már szó volt róla — Veres Péter gondolkodásában, ahogy a társadalmak, népek, nemzetek életében, Voltaképpen többszörös bomlást, azaz szembenállást takar. Mégis, azt mondhatjuk, két lényegi meghatározó erő jellemzi ezeket a folyamatokat, s indít el egymással szemben álló kulturális törekvéseket: a politikaigazdasági és a nyelvi-etnikai törvényszerűségek. A történelem során harc folyik tehát a kulturális kiegyenlítődésért, a kulturális jogokért, a kultúrák életlehetőségeiért a társadalmakon belül, de folyik a harc az egyes nemzeti, népi kultúrák között is. Népek és nemzetek kultúrája forog kockán számtalanszor a történelem során, s egyes anyanyelvi, etnikai, nemzeti közösségek védekezni kényszerülnek más, idegen terjeszkedő kultúrákkal szemben. Ezt a kettős küzdelmet élezi ki és teszi nyilvánvalóvá a kapitalizmus léte országokon belül és az imperializmus az egyes országok között. Az egyik politikai értelemben a demokrácia, a másik a nemzeti függetlenség kérdését jelenti. Veres Péter mindezt lényegében látta és azt is, hogy a kulturális küzdelem e két fajtája szervesen összefügg egymással. Mindkét szembenállás alapját a társadalmi igazságtalanság, a társadalmi rendszerekben levő ellentmondások és ellentétek szülik. Veres Péter szemében a társadalmi-szociális és az etnikai-nyelvi kérdéskör egyenrangú Volt, egyaránt fontos és megoldást igénylő. Bartók és Kodály munkásságáról, illetőleg az alföldi parasztság zenekultúrájáról szólva például világosan látja, hogy a saját zenei anyanyelv felváltása az előregyártott és gyors ütemben terjesztett zenei klisékkel- kacatokkal a kollektív egyéniséget, a magyar parasztság karakterét kezdi ki, műveltségét, szellemi erejét, s így osztályöntudatát is lerontja, tehát osztályként, s etnikumként egyaránt roncsolja.17 Hiszen a népek, népcsoportok, nemzetek csak addig számíthatják magukat valódi közösségnek, amíg saját kultúrájuk van. Ha ez a kultúra felmorzsolódik, akkor megszűnik hamarosan a nemzet, a nép önálló arculatú, teljesértékű emberi közösség lenni.

45