Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...

gyermeküket gondozzák, ellássák, felneveljék. R. István nem alkoholista, alkalomszerűen fogyaszt kisebb mennyiségű szeszesitalt. Látogatásaim idején lakásuk tiszta, rendes volt, jól fűtött, csupán átmenetileg volt náluk rendetlenség, midőn az asszony szült. Nősülése előtt R. István hosszú ideig odaadóan és megfelelően ápolta, gondozta nevelőanyját, aki rákbetegségben szenvedett. Ezalatt a bevásárlást és minden házi, háztartási teendőt kitűnően, átlagon felüli szeretettel és odaadással elvégzett. Ebből is következtethető, hogy saját gyermekét még megfelelőbben látja el, feleségével együtt. Velük való beszélgetéseim is erről győztek meg, környezetük és magatartásuk megfigyelése szintén. Viszont a legsúlyosabb állapot várható, ha gyermeküket nem kapják vissza, különösen a feleség részéről, ami érthető is, hiszen az anyai ösztön súlyos frusztrációját (csalódásélményét) szenvedte el. Már beszerezték a gyermek részére a holmikat, gyerekkocsit is biztosítottak és várták, hogy kisgyermekükkel együtt élnek. Ügy gondolom, hogy értelmi állapotukat és egyáltalán az egész helyzetet a védőnő a fennállónál ^súlyosabbnak ítélte meg és nyilván jószándékkal, a gyermek érdekében tett javaslatot. Én a fentieket azonban orvosi felelősségem teljes tudatában jelentem ki és vállalom érte a felelősséget. Egyértelműen megállapított tény ma már, hogy a gyermek számára rendkívül fontos a szülői környezet, különösen az első hónapokban és években. A legjobb intézmény is messze alatta marad a nem egészen megfelelő szülői környezetnek is. A gyermek és szülők érdekében közvetlenül, a társadalom érdekében pedig közvetve hasznos, ha a gyermeket rövid idő leforgása alatt visszakapják a szülők.”

Második levél.

„Felelősségem tudatában kijelentem, hogy alkalmasnak tartom R. Istvánt és István- nét újszülött gyermekük gondozására, felnevelésére. Értelmi fogyatékosságuk nem olyan fokú, hogy ezt kizárná. Időnként orvosi ellenőrzést vállalok, tanáccsal ellátásukat ennek érdekében úgyszintén— a gyermekorvosi és védőnői ellátáson kívül”.

R. István röviddel esküvője után otthagyta a szövetkezetei s felesége munkaadójához szegődött az egyik szomszédos községbe.

M. Ferencné csoportvezető a varrodában: „Nagyon várta a Pisti agyereket. Mikor idekerült, több probléma volt vele. Aztán, mikor terhes lett a Bori, megváltozott. Tudták róluk, hogy szellemi fogyatékosok, miért nem vették el az asszonytól a terhesség korai szakaszában a gyereket? Akkor nem lehetett, most meg igen? Megvették a gyerekholmit, szinte valamennyi darabot hozták megmutatni. Kézenfogva jöttek be mindig dolgozni. Nem vettem soha észre, hogy a Pisti ivott volna. Mikor az asszonyt bevitték a kórházba, hálóinget vett neki s azonnal bevitte.”

K. Lajosné művezető: „Olvastuk, hogy a Pisti alkoholista, de ez nem igaz. Munkáját elvégzi, egyedül a liftet nem kezelheti, az orvos nem engedi, azt mondja, megijedhet. Bár még nem tapasztaltuk, hogy megijedt volna. Annyira akarták a gyereket, hogy az asszonyok hoztak nekik egy szatyorra való holmit hazulról”.

K. Péterné üzemtechnikus: „Rég ismerem R.-nét. Nálunk takarít az irodákban. Udvarias, szolgálatkész. Nem lehet elmondani, mennyire várta a gyermekét. Terhessége alatt könnyebb munkát végzett, nem engedtük ablakot tisztítani. Most szörnyen néz ki, lefogyott, valóságos idegroncs.”

— K. Károlyné munkaügyi előadó, szomszéd, gyerekkora óta ismeri Pistit: „Először csak az udvarra vettük fel, de elkezdték piszkálni a Borival. Nagyon jó gyerek, de nem szabad piszkálni. Akkor került a varrodába exportőrnek. Az asszonynak hat osztálya van, Pistinek kettő, itt járta ki a két osztályt a faluban, munka mellett. Hogy lobogtatta a bizonyítványát!— pedig csak hármasra végzett.

A vállalat szakszervezeti irodáján mindent megígértek, elvégre két dolgozójukról van szó. Aztán még a gyámhatóságnak sem írtak, mert amikor kint jártak R.-ék lakásá32