Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...
ban, azt tapasztalták, hogy a konyhában tárolják a tűzrevalójukat. Az asszonyt ismételten felszólították, hogy vegye fel a munkát, hiszen az állami gondozásba vétellel automatikusan megszűnt a szülési szabadsága, s csak akkor mehet majd gyes-re, ha visszakapják a gyereket. Bori azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő igenis gyermekgondozási szabadságon van. Aztán egy szép napon, valamikor májusban elküldték neki a munkakönyvét. Kiléptették annak rendje és módja szerint. Példáját követte hamarosan Pisti is. Sz.-én helyezkedtek el a városgazdákhoz, utcaseprőnek, lényegesen kisebb fizetségért. H. Györgyné, a csecsemőotthon igazgató főorvosa: „A kisfiú szépen fejlődik, most két hónapos, a testsúlya 4150 gramm. Az anyának, mint megtudtam, terheságyi toxikó- zisa volt, így nem csoda, hogy furcsán viselkedett. De ha már furcsaságról esik szó, én azt furcsállom, hogy az anyát nem utalták be gyermekével együtt hozzánk az intézetbe. Erre nem csak nálunk, máshol is van lehetőség. így meggyőződhettünk volna róla, hogy tud-e bánni a gyermekével. A kisfiú farkastorokkal született, mégis, ha olyanok a körülmények, hazavihetik. Nehezebb etetni, meredeken kell tartani evés közben. Aztán majd egy éves korában meg kell operálni. Pillanatnyilag pozitív tünetek nem észlelhetők, hogy a gyerek szellemi fogyatékos lenne. Még a gyanú sem áll fenn. Teljes bizonyossággal azonban csak hat-hét hónapos korban lehet eldönteni minden gyerek esetében.” Április 17-én jegyzőkönyv készült a gyámhatóságon. Ebben R.-ék előadták: „A körülményeik alkalmasak a gyermek megnyugtató elhelyezésére. Az apa havi jövedelme, továbbá a gyermekgondozási segély elegendő a háromtagú család létfenntartási költségeinek fedezésére. K.k. gyermekük megfelelő gondozását, ápolását biztosítani tudják”. Úgy tűnt, nem reménytelen a helyzet. Dr. L. Sándor járási-városi főorvos személyesen tájékozódott az ügyről s úgy nyilatkozott, hogy a gyereket vissza kell adni a szüleinek. Ő maga a szülőket jól ismeri, alkalmasak gyermekük nevelésére. Ennek érdekében elrendelte a lakás egészségügyi szemléjét s a R. házaspár ideggyógyászati kivizsgálását. 1978. április 19-én T. Tiborné dr. gyámhatósági főelőadó levélben kérte a KÖJÁL-t, az egészségügyi szemle soronkívüli megtartására. „Kérésükre R. István lakásának egészségügyi vizsgálatát elvégeztük 1978. április 25-én s az alábbiakat állapítottuk meg. A lakás két helységből áll, 4x4 méteres konyha és 5x4,5 méteres szoba. A helyiségekben fűtési lehetőség van, a szoba természetes szellőztetése és megvilágítása elfogadható. A konyhában a természetes megvilágítás és szellőzés lehetősége adott, azonban mivel a lakók az ablakot bedeszkázták, jelenleg nem biztosított. A lakás száraz. Folyóvíz a lakásban nincs, a lakás takarítottsága, falának, padlózatának tisztasága elfogadható, véleményünk szerint lakóinak egészségét nem veszélyezteti.” A levelet aláíró dr. P. Mária állami közegészségügyi-járványügyi előadó azt is elmondta, hogy a háziak engedélyével benézett a szekrénybe, ahol szép rendben, kimosva, vasalva voltak a ruhák, köztük a babaruhák is. Az ideggyógyász vizsgálat már nem ment ilyen simán. R.-ék megmakacsolták magukat. Ők nem bolondok, mondták, mi értelme van ennek az egésznek. Nagy nehezen sikerült rábeszélni őket, hogy a gyerek érdekében menjenek csak el szépen. Sajnos a vizsgálati eredményt nem sikerült még bepillantásra sem megszerezni. Dr. K. Ida főorvos arra hivatkozott— csak úgy, mint a tanács igazgatási osztályvezetője később —, hogy orvosi titok, illetéktelen nem láthatja. Aztán megszületett a határozat. ,,R. István és R. Istvánná G. Borbála szülőktől Budapesten 1978. március 12-én született R. István Mihály kiskorút állami gondozásba 33
