Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Balázs József: A bátori advent (történelmi színjáték 2 részben, - első rész)
előtte, amikor Ádám és Éva először meglátta a tudás fáját. Az élet fáját... Benne élünk valamiben, tisztelendő atyám, ezt a valamit életnek nevezzük, s nem tudunk kilépni belőle akkor, amikor szeretnénk. Ha csak, ha csak valamennyire is bele nem tudnánk szólni saját sorsunkba. LISZKAY: Nos hát, ez az ... Mert egy mindent- tudó szellem irányítja ezt az életet, amelynek nem lehet más a célja, mint a tökéletesedés. A mi tökéletesedésünk pedig, nagyon kérem, hogy higgyen nekem, Krisztus által valósulhat meg. Említettem már, hogy szeretem ezt a kort, szeretem, mert a rajongásnak és a szeretetnek a kora, nem tudok ennél magasabbrendűt, az emberiség legkiválóbb évszázadában élünk ... MIKLÓS: A rómaiak ugyanezt gondolták a császárság koráról, a görögök pedig ... LISZKAY: Azt akarja mondani, hogy kinevették Pál apostolt, amikor téríteni akart Athénban? MIKLÓS: Nem, nem, dehogyis... dehogyis. Csakhogy az emberi elvakultság minden korban határtalan volt, uram.Az önbecsapásnak sohasem volt mértéke ... LISZKAY: Elég, elég! MIKLÓS: Elnézést, nem akartam megbántani. (Hosszú szünet.) S ha hallani akarja, bizonyosan hiszek istenben. Különösképpen akkor, amikor a halálról gondolkodom, ha a halállal álmodom. Olyan ez, mintha valamilyen test belémköltözne, mintha ott lélegezne a szívem mellett. És akkor érzem létezésemnek az értelmetlenségét, mint az elmúlt éjszaka is. (Vár.) Aztán felkeltem, eszembe jutott, hogy karácsony előtt egy hónappal álmodtam erről, éppen Szent András vértanú napjára virradtam. Szent napok kezdődnek, gondoltam. Remélem, megvilágosítja elmémet Krisztus eljövetele. LISZKAY: Valamilyen csodára vár? MIKLÓS: Igen. Az advent a csoda hónapja,tisztelendő atyám. A legtöbb csoda ebben a hónapban történt az emberi nemzettel. LISZKAY: Ön babonás ember. MIKLÓS: Az lenne számomra az utolsó lehetőség, egy csoda. LISZKAY: Csak akkor hinné el isten létezését? MIKLÓS: Bizonyosan sokat segítene. LISZKAY: Ki kell önt ábrándítanom, Miklós mester. Az advent valóban szent hónap, Jézus születésének a hónapja, de igazat kell adnom a reformáció prédikátorainak... MIKLÓS: Miben? LISZKAY: Értse meg, ember . .. December a legsötétebb hónap, a legkevesebb a fény ... Keveset süt a nap, ez kedvez a csodáknak ... MIKLÓS: Nem, nem! Ez lehetetlen ...! LISZKAY: Az ember élete a csoda, az, hogyélünk, hogy a semmiből megszülettünk, hogy a halálunk után feltámadunk. Ebben higgyen, ne kételkedjék. Ezt a gondolatot sugározza az ön oltára is. MIKLÓS: Ezt, igen, ezt. (felgyorsulnak) LISZKAY: No látja. Egyetértünk mi. Már azt hittem, hogy csalódnom kell... MIKLÓS: Nem. Dehogyis. LISZKAY: Én előteremtem a pénzt, s ön segít abban, hogy a bátori templom ... MIKLÓS: Olyan lesz, mint a legszebb itáliai templom! LISZKAY: Észak-Kelet-Magyarországon a katolikus hit bástyája. MIKLÓS: Az lesz. Tisztelendő atyám. Amit Magyarországon a hozzám hasonlatos mesterek előteremthetnek, a bátori templom dicsőségét szolgálja majd. LISZKAY: Helyénvaló beszéd. (Közben a szentélybe bevonulnak a szerzetesek, megszólal a kisharang is. A minorita szerzeteseket nem látjuk, énekük betölti a templomot. Majd egy idegen férfi lép be a templomba. A pap és Miklós mester mögött sétál el, megáll a készülő oltár előtt. Sokáig nézi. Aztán előbbre jön. Miklós mester faragni kezd, a pap figyeli. Egyszerre veszik észre az ismeretlen férfit. Sokáig nem szólnak.) FÉRFI: Dicsértessék, tisztelendő atyám... Ha nem tévedek, a várdai Krucsay Öméltóságának készül ez az oltár? (A két férfi nem válaszol.) LISZKAY: Ön kicsoda? Kihez van szerencsénk, tisztelt idegen? FÉRFI: Nos, ami azt illeti .. . Egyelőre csak körülnézek, aztán majd csak kiderül. Bizonyosan kiderül. LISZKAY: Tokajból jött? Netán Munkácsról? Avagy Erdélyből? FÉRFI: Nos, azt elmondhatom, hogy Várdából jövök. MIKLÓS: Krucsay urunk küldte, hogy... szóval... FÉRFI: Mondja csak, mondja. MIKLÓS: Hogy szaglásszon? Láthatja, hogy minden rendben van. FÉRFI: De ahogyan látom, bizonyos szobrokat még ki kell faragnia. Karácsonyra elkészül? Azt elmondhatom tisztelendő atyám, hogy nagy ünnep lészen Bátorban karácsonykor. Méltó lesz Bátorhoz. LISZKAY: Igen? FÉRFI: Úgy készüljenek. Mást nem mondhatok. LISZKAY: És Krucsay Öméltósága mikor érkezik? FÉRFI: Bármikor érkezhet. Biztosat nem mondhatok. De bármikor .. . igen. Sajnos, a hírek nem jutottak el időben hozzám. LISZKAY: Ezt hogyan értsük? FÉRFI: (Kiismerhetetlenül.) Én Krucsay minden lépését figyelem, tisztelendő atyám. Nem maradhat titokban semmi sem előttem. De a rossz utak miatt, a hírek, mint a szekerek, gyakran elakadnak. Pedig olyan világban élünk tisztelendő atyám, hogy hírek nélkül már nem is igazán ember az ember. LISZKAY: Például, mire gondol? FÉRFI: Most béke van. Látszólagosan. így mondanám. Mert nehogy azt higgyük ám, hogy ez a béke végleges. Bár ha meggondolom, hogy a háborúságra alkalmas emberiség is megfogyatkozott a nyavalyás pestis miatt, alig tudja összeszedni magát a világ. 22
