Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Csordás Gábor: Árulás alkalmai, Az idő, „Búcsúzom öntől” (versek)
CSORDÁS GÁBOR ÁRULÁS ALKALMAI AZ IDŐ ó árulás alkalmai fogam között a föld roszog ó árulás alkalmai kis népek pálmaálmai hettiták britek poroszok miért nem lettem állami hogyhogy meg bírtam állani a lelkes pici gonoszok közt akadt volna gonosz ok vértolulásos hallali mégis egyedül alkuszok csókokon át is hallani fogam között a föld roszog az idő annak dolgozik aki dolgozik az időnek az idő annak dolgozik ki a kicsiktől ódzkodik aki a kínnal ékes évek sebétől elcsáng homlokig égben számolja kosait lappadt szemén kötés az ének s míg ujjbegyén csillagok nőnek dörmög: a hitvány itt van itt bánatot sző egy kicsi nőnek s ránk hagyja roppant csontjait aki dolgozik az időnek „BÚCSÚZOM ÖNTŐL" ,,búcsúzom öntől” ez a vége csak be kár hogy bölcs szemét el kell feledjem „búcsúzom öntől” ez a vége csak ürességemben iramló szavak időm betöltőm és nem tölt be engem a formátlannak kéne még alak vagy így: uram engedd hogy halljalak vagy így: hajolj hangom fölé szerelmem de mindenképp személyes értelemben huzakodik a huzatos vacak s ki kényszeríthet magamról fecsegnem ha pustolnak gyümölcsoltó havak be kár hogy bölcs szemét el kell feledjem 16
