Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Balázs József: A bátori advent (történelmi színjáték 2 részben, - első rész)
BALÁZS JÓZSEF A BÁTORI ADVENT (történelmi színjáték 2 részben) Szereplők: Liszkay Miklós mester Krucsay Márta Ismeretlen férfi Fegyveresek Szerzetesek játszódik 1730 és 1740 között a várdai várban és a bátori minorita templomban. ELSŐ RÉSZ (A függöny széthúzása előtti pillanatokban előbb távoli harangszó, majd egészen közeli dobpergés hallatszik. Egy vagy két — de akár több dobos — indulhat a nézőtérről, a széksorok mellől, majd a színpad előtt megállnak. Közben lassan kinyílik a színpad: a reggeli homályban szegényes várudvar dereng fel. Pallossal a kezében belép a színpadra a hóhér. Szembefordul a közönséggel, sokáig áll mozdulatlanul, egy pillanatra abbamarad a dobpergés, a harang is mintha halkabban szólna, a csendet először a várudvar mögötti mocsarak békabrekegése töri meg, majd közeledő emberek zsivaj- gása, sírás és éljenzés; a kétségbeesés, a félelem és a vér kívánásának a körmenete közeledik. Újabb fegyveresek lépnek a színpadra, majd eltűnnek. Kis idő múlva egy nőt — Tolvay borbálát — ráncigáinak be a színpadra. Szembeállítják a hóhérral. Közben fegyveresekkel körülvéve megjelenik a színpad szélén Krucsay János is. Ő most a kisvárdai vár ura, s a felesége Tolvay Borbála, akit pallossal végeznek ki. A dobpergés ismét felerősödik, a hóhér vár még, az asszony a földre veti magát, eszelősen próbálna menekülni, de a fegyveresek nem engedik. A fegyveres katonák Krucsay mögé állnak, az asz- szony észreveszi a férjét, közelebb csúszik hozzá, az őrei engedik, az asszony már mondana valamit, amikor Krucsay int: „vigyék, a hóhér tegye a dolgát”. A vár faláról hullámzó hangzavar jut el Kru- csayig. Majd egy erős öblös hang túlkiabálja a többit is.) HANG: Ha kivégezteted a feleséged, a halála után visszajár majd a szelleme, Krucsay! Uram, mindnyájunknak végünk lesz! Menekülnünk kell Krucsay Uram! Semmivé leszünk uram, a halál mindnyájunknál erősebb . . . KRUCSAY: Elég! TÁVOLI HANG: Nagy adósággal tartozol az Istennek! Amíg élsz, nem tudod levezekelni, nagyuram! Ártatlan a feleséged . . . MÁSIK HANG: Hasra kell fektetni a koporsóban, uram, hogy ne tudjon felkelni és visszajárni hozzánk! Hasra kell fektetni, mert visszajön értünk, hasra kell fektetni, a régiek is ezt csinálták . . . ÚJABB HANG: Tolvay Borbála! Megérdemled a büntetésed! Minden jöttmenttel megcsaltad a generálist, egy kuruc generálist, Rákóczi tábornokát . . . Megérdemled a pallost, mert bűneidet csak a halál tudja feledtetni ... Az ördöggel cimboráit! A vérét akarom látni! A vérét, a vérét! TÁVOLI HANG: Küldd el az asszonyt a várból, mert ez a kivégzés isten ellen való, mennyei urunk az asszony mellé áll majd, kíméld meg isten haragjától a várat, mindnyájunkat! Már érzem, hogy jön a halál, itt lopódzik már a mocsarak között, nemsokára ideér hozzánk is nagyuram ... A kárhozatba juttatsz mindnyájunkat, méltatlanok leszünk az Isten szeretetére, mert az asszony unokáinkat is megátkozta! ÚJABB HANG: Nem átkozott az senkit! Inkább imádkozott az ördögfattya, mert bűnös. De most nem segített semmilyen ima . . . (nevetés) KRUCSAY: Hóhér, tedd a kötelességed! (Még mielőtt elsötétedne a színpad, Krucsay fegyvereseivel távozik. Elhalkul a dobpergés, lassan megszűnik a harangszó, kivilágosodik a színpad. A várdai vár belső udvara után a bátori katolikus templomban — fehérre meszelt templombelsőben — szobrok, fafaragványok közt ül egy széken Miklós mester. A színpad hátsó része homályosan megvilágított oltárt sejtet. Az oltár mellett a harangtorony, amelynek a falát a Miklós mester mögötti hosszú ablakon át láthatjuk. A darab cselekményének a színhelye a bátori katolikus templom bejárata melletti terület. Miklós mester kezében egy véső és egy kalapács, a földön, nagyobb faládában ott a többi szerszám is. Egészen elöl egy vaslábas áll felfordítva, rajta egy fakanál. Márta lép be, odamegy a lábashoz, felfordítja, a fakanállal megütögéti az alját; nyilvánvalóan üres. Aztán csalódottan ledobja a földre.) MÁRTA: Nagyon éhes lehetett, hogy nem hagyott semmit. . . (Körbejárja Miklós mestert) Bejártam az egész Bátort, mind a két nagy utcáját. Szegények ezek . . . Ezt a kis ebédet is a tisztelendő úr adta a klastromból. Többet nem ad, mert egyre több szerzetes jön Bátorba . . . Már alig férnek el a szentélyben, ha imádkoznak. (Az oltár felé magyaráz) Mindenki szerzetes akar lenni. Pedig most már kéregetni sem lehet, és mégis . . . Szóval, Pócsról tegnap is jöttek ketten . . . Ikrek. Olyan szép két ember. (Hirtelen Miklós mester elé guggol) Mindig én szerzem be az ebédet, meg kell alázkodnom . . . 17
