Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Körmendi Lajos: Mifelénk (versciklus)
Amióta elment a gyárba gatyákat varrni, igen panaszkodik: az ura semmit nem segít, minden reá marad otthon, köpködheti egyedül a kismalacokat, köpködheti az utcabeli csecsemőket, szurkálhatja a kést műszak után a seprűbe — ez a legjobb rontás ellen— már vérzik is egy tribünlakó! A KISBÍRÓ A kisbíró dobján égigérő fa van, az égigérő fa kilenc ága között járkál a Nap, az égigérő fa kilenc ága között sétál a Hold, az égigérő fa kilenc ága ha ombolyogni kezd, szelek csordái bőgnek. Az égigérő fa kilenc gyökerénél kilenc kígyó tekereg, az é- gigérő fa kilenc gyökerénél kilenc béka lapul, az égigérő fa kilenc gyökerénél éjszaka van. Az égigérő fa kilenc ága alatt csődör eszi a lángoló falut, az égigérő fa kilenc ága alatt a kisbíró megüli a csődört, haj, száll, mint a gondolat, kilenc felső világba, hej, hozza a híreket, huj! Unottan vár a fáradt nép, morogva áll az álmos nép, megjött a kisbíró: közhírré tétetik, nálunk minden rendben. A ROKON Hú, nagy újság van a Morgó utcában, külföldről hozott levelet a posta, adják kézről kézre, ugrál a szemük, mint a similabda: „Tudót mit cináltam én éS Dani? Othon úd’ jácotuk hód’ Dani volt a kiráj kiéason és én voltam a solgálo úd’ hívtak hód’ £rzébet. Kint pedik hó volt és Danival edut sánkóstunk. És a ház élőt volt nad’ jég és járok oda korcojázni. Aza ros hód’ anu és apu nem had’ engem nézni a tévét. Hód’ vad’ te?” Jaj, de aranyos gyerek, tud magyarul, kapkodják egymás kezéből a külföldről jött levelet, nahát, nagy újság van a Morgó utcában . . .
