Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - Körmendi Lajos: Mifelénk (versciklus)
KÖRMENDI LAJOS MIFELÉNK AZ ISKOLA Az iskolában megmarkol a vaspatájú ember, levágja a fejedet, testedet kilencvenkilenc darabra szaggatja, csontodat száz darabra töri, feldarabol és megvizsgál a vaspatájú ember, beszöktet vérrel, aztán összerak. Mikortól felébredsz, mindig mosolyogsz, mindenre igent intesz, lelkesen hallgatsz, bólogatsz, mászol felfelé a kattan- kóró létrán, jaj, de magas ez a kattankóró létra ... A NEVETÉS Errefelé ritkán, de akkor aztán tele pofával nevetnek az emberek, s ha lent is két sor fogukat, fent is két sor fogukat meglátja a pénzsóvár fogorvos, uccu, elmenekül, ha nincs más, akár kölcsöntulok hátán is. A FALUGYŰLÉS Besenyő-szeme van a házaknak, tar kobakja van a házaknak, a gáztűzhely mellett áll egy hosszú létra, a házigazda azon mászkál az égbe miközben alszik, később a falugyűlésen csu- dás dolgokat mesél, hú, van is vitai AZ ÜNNEP Amikor a suksükölő, hordóhasú néptribunt belökték a tovarobogó forgószélbe, az emberek ürüt vágtak, az asszonyok gyöngyöt, sarut öltöttek, amint illik, hazamentek a vályogházakba, hazamentek a toronyházakba, csontnyelű bicsakkal bálványt faragtak. AZ IPAR Amott nyúlik az égbe hét sárkányfej, fújják a füstöt, köpik a lángot, mint a szenesember képe, olyan a búzaföld. Büszkén mutogatjuk: a mi nagytenyerű vidékünkön is van már ipar, hühű, de van ám! A MUNKÁSNŐ Rebus néném azelőtt hátébé volt, egész nap csak házimunkát végzett, köpködte a kismalacokat, köpködte az utcabeli csecsemőket.
