Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Sarkadi Imre: Táj és történelem (töredék)
évi 400—450 milliméteres csapadékhoz, ami már a mezőgazdasági kultúrák alsó lehetőségszintjéhez áll közel. S emellett az elromlott, elvadult talajnak egy idő után már az se használ, ha bőven kap vizet: az elszikesedett területeknek a 40-es évek elején való kétévi nagy csapadékbőség éppen annyit ártott, mint máskor a szárazság. Valósággal a sárba fulladtak bele azok, akik hozzászoktak már, hogy legtöbbnyire esőért kell imádkozni. A TERMELÉS KIALAKULÁSA A Debrecen környéki tanyavilág s a környező mezővárosok határa (s a továbbiakban az egész Alföld helyett immár csak erről lesz szó) termelőkultúrája körülbelül az elmúlt évszázad folyamán alakult ki. Az első háború utáni két évtized sokat már nem változtatott rajta. Ez a terület roppant nagy kiterjedésű, két évtizeddel ezelőtt még a debreceniek büszkén emlegették, hogy városuk határa nagyobb, mint London. Nem tudom pontosan mekkora lehet London területe, de tény, hogy Debrecen határának keleti szélétől a nyugatiig talán ötven vagy hatvan kilométert lehetett szeke- rezni: odatartozott a Hortobágy legnagyobb része is. De a Hortobágyot leszámítva is, húsz-huszonöt kilométerre a várostól még éppen olyan sűrűn települt tanyavilágot lelhetünk ma is, mintha ott lenne egy ugrásra tőle a piac. Ami a birtokmegoszlást illeti, ez lényegesen kedvezőbb volt, mint az egész ország átlaga. Nem voltak latifundiumok, egyszázad alatt ugyan a nagybirtok kialakult, de felső határa ritkán haladta meg az ezer holdat, ilyen is csak néhány, már jóval több, jó néhány pár száz holdas birtok, eredetileg parasztbirtok.de az ilyen pár száz holdas parasztok második-harmadik nemzedéke már a környékbeli igazi urakat adta, közülük került ki a város és a megye egész vezető rétege. S tömegével maradt meg a húsz- harminc-ötven holdas parasztbirtok, a törpebirtokosok egyre közelebb szorultak a városhoz, tanyásgazdálkodás messze a várostól törpebirtokon nem képzelhető el. Megint ez kerül szóba: messze a várostól. Ez a távolság nemcsak időt és kényelmetlenséget jelent, s az egyforma távolságok se egyforma távolságok mindig, attól függ, kőút van vagy földút, az a földút milyen földút, milyen esős időben, s milyen szárazon. A várostól, egyszóval a piactól való távolság a termelést is meghatározta. Debrecen keleti és nyugati határa teljesen különböző talajú Vidék, mintha a város ott telepedett volna meg, ahol a barna homok találkozik a fekete földdel. A határ nagyobb része, a keleti, a jellegzetes hajdúsági paraszttelepülés, fekete föld, szikekkel tarkított, majd Balmazújváros, Szoboszló és a Hortobágy felé el is szikesedik. A városban ha szekeret lát az ember, a szekér formájáról meg tudja mondani, hogy a Macsról vagy a Bánkról jött a szekér; nemcsak azért, mert a homokra más szekér az alkalmasabb, azért is, mert amit itt vagy ott termelnek, azt más-más szekéren érdemesebb szállítani. Mit lehet termelni húsz kilométerre a várostól? Kezdjük talán ott, hogy mit nem érdemes. Nem érdemes például azt, ami tönkrerázódik a három- vagy négyórás sze- kerezésben. Tehát, mondjuk, gyümölcsöt. De nem érdemes azt se, ami idénycikk, s amit az idényben naponta kell szállítani, tehát zöldségfélét, zöldfőzeléket. Aki a Nagyháton vagy a Vedres-dűlő végén zöldségkertészetre adta volna a fejét, az egy nyáron tönkremegy: a lovai csak azt tudták volna csinálni, hogy hordják be a zöldséget a piacra, oda-vissza hat-nyolcórai úttal, a patkolás és vasalás, a saját munkaideje s a lovai takarmánya nem jött volna ki a hasznából. De ilyen roppant nehéz szállítási körülmények közt még gabonát is csak módjával érdemes szállítani. Egy búzával rakott szekér értéke a két világháború közt egy üsző, négy-öt süldő vagy egy gyengébb ló ára. Az állat mindig körülbelül ötszörösét éri az 48
