Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Sarkadi Imre: Táj és történelem (töredék)
VALÓ VILÁG SARKADI IMRE TÁJ ÉS TÖRTÉNELEM* (TÖREDÉK) A síkvidéki táj mindig könnyebben alakul át Viszonylag rövid idő alatt, mint a dombos vagy hegyes. Az Alföld táji átalakulásáról a történelem folyamán elég sokat tudunk- Hogy a török hódoltság másfél évszázada sokat alakított rajta, azt valószínűnek tarthatjuk, bár semmiféle földrajzi leírás a török hódoltság előtti időkből nem áll rendelkezésünkre, de az elpusztult, ma már nyoma sincs helységek megmaradt nevei jelzik, hogy a hódoltsági idők előtt másfajta települések voltak, ami eléggé ésszerű is. Történészek feltételezik, hogy a tájnak nemcsak a településjellege változott meg, hanem ekkor kezdődött az Alföld elvizesedése is. Ezen elgondolkozhatunk. Az alföldi folyók, elsősorban a Tisza, de a Körösök is, a Berettyó is, a Maros is, Szamos is, igen ingadozó vízállásúak, ha évtizedeken keresztül a tavaszi s nyárvégi áradások vadvizekként ezer meg tízezer holdakon ottmaradtak, akkor Vármegyényi területek váltak mocsarasokká. Valószínű, hogy így történt, az egy-egy nagy mezővárosban összehúzódó alföldi magyarság földművelési színvonala lesüllyedt, inkább állattenyésztővé vált; tételezzük fel, hogy inkább disznót tenyésztett, mert azt a török nem vitte el, s rideg marhát, csak a húsáért — akkor ez az elmocsarasodás nem is bántotta. Móricz Zsigmond Erdély-ében nagyszerű fejezet foglalkozik evvel a török hódoltsági tiszántúli pásztorélettel, s nem kevesebb gyönyörűséggel olvashatunk róla a Győrffy István írásaiban sem. Valószínű, hogy ez a helyzet nem sokat változott a kuruc háborúk idején s az ez utáni évtizedekben. Jókai, Vas Gereben, Eötvös alföldi tájleírásaiban a Tisza-szabá- lyozás előtti képek nagyjából mindig azonosak; végtelen és úttalan ürességek, mikor a vizek megindulnak, járhatatlan az egész Alföld, szekér, kocsi a sárba ragad, ló nem bír vele, csak ökör vagy bivaly, s aztán a feldagasztott, összetört sár, ha megszárad, azon csak tengely törik s a ló lába. Nem is vezetett közlekedési út az Alföldön keresztül évszázadokig. Aki Budáról, mondjuk Nagyváradra akart menni, az felkerült a Felvidékre, s kapaszkodókkal és nagy kerülővel ugyan, de kőbe vágott utakon hamarabb eljutott a célhoz. A török és a kuruc idők mindenfajta hadvonulása nyugatról Erdély felé, vagy vissza, mind az északi részeken történt, nem is lett volna az Alföldön hadnak semmi keresnivalója. TOVÁBBI VÁLTOZÁSOK Alig több mint egy évszázada Széchenyi a magyar parlagot többek közt avval akarta rendbehozni, hogy elvezette róla a vizeket. A folyószabályozások s a lápok, mocsarak lecsapolása egy évszázad alatt azt az eredményt hozta, amit annak idején nyilván senki se várt: az Alföld egy részének kiszáradását, elsivatagosodását. Ez a kiszáradás lassú folyamat lehetett, öregemberek még ma is azt emlegetik, hogy az ő ifjúkorukban több eső volt, s ez nemcsak az öregemberek szokásos, a megszépítő messzeség okából való sóhajtozása. Debrecen környékének egyes vidékei a század derekára eljutottak az * E mindeddig publikálatlan írással emlékezünk a 60 éve született jeles íróra. 47
