Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - MONGOL KÖLTŐK VERSEI - D. Pürevdordzs: Ha messzi útra indulsz (Körmendi Lajos fordítása)
Maradandó melódiát, Mongolok megtartó dalát Dalnok Dalold! Dudorod jón arcod ragyogásra, Dalod élettől duzzadjon, Kerekég felé Repülve-emelkedve, Kontinens-világ felé Repesve-szállva, Minden mongol érzéseit Szép szavakkal zengjed! Méltó tízezreknek Nevet-dicsőséget szerezz! HAJNAL A GÓBIBAN Homok, fakó fényű, Herseg talpam alatt, Hepe-hupák húzódnak Sárgán a véges-végtelenbe. Keleten kelő reményként Narancsszín Napkorong Kese kvarc-tengerből Az éteri égre fölszáll. Hullám halmához hasonló Dombok sörénye lángol, Hátuk hűvösén Homály feketül. Mintha zebrabőrrel Borított batyu lenne, Mintha termetes tigris Terpeszkedne: Fénylő fövény s árnyéka Egymástól úgy elkülönül. Fenséges formáik Szemünkbe vésődnek. ... Hosszú árnyú tevék Poroszkálva legelésznek, Hajnali Nappal szembe Pásztoruk lovagol. ALKONY A GÓBIBAN Puszta párnára könyöklő óriás ormok a szemhatáron Pányván pihenő tevékként feketéllnek a homályban. Nyűgözi nyájuk lejtő, szűk szakadék, Nyúlt lábaikkal a négy égtájt betöltik. Szurdokban szapora szakszóul, kérgük feslik, Szikár birkózóhasként itt is, ott is felvillannak. Közöttük hegy-kövér tevecsikó bömböl, Kerekég csillagai felé farkával csapdos, úgy üget. HIDEG ANTAL fordításai D. PÜREVDORDZS HA MESSZI ÚTRA INDULSZ Heréit tevék ereje fogy. Herdálja a végtelen Góbi. Hévült utas inni lerogy, Helyben a víz, le kell hajolni. Szájánál ott ring és rezeg a víz, Szálláshelye is tótágast áll: Száját szikkasztó látomásnál Szomj-oltása nem egyéb. 42
